Gyerekjátékok

„Amióta abszolút győztesnek kiáltották ki magukat a szocdemek, önfeledt örömmel kezdtek játszadozni az ország népével, vagy legalábbis azokkal, akiket egy kicsit is érdekel a következő négy év élete és közélete.

Boldog gyerekjátéknak mondanám a féktelen bújócskát, ha nem volna világos a hátsó szándék. A nagy győzelmi cirkusz ugyanis inkább bűvészkedés, a matematika nem igazolja. Ráadásul akárhogy is csapkod erre-arra, a kackiás porondmester nem tudja eltüntetni a nevére szóló, érvényes, bár felfüggesztett ítéletet. És hiába is magyarázkodnak, hiába vetik be a halandzsázás csűrcsavarát, legfeljebb egy börtönsziget baráti társasága emelhetné pajzsra önjelölt vezetőjét.

Bajuszárnyékban elmosolygott titkolózása mindennek a csinnadrattának a szolgálatában áll: titkon reméli, végül mégis őt nevezi meg az egyelőre kősziklaként kitartó elnök a jövendő kormány élére. A játszadozás szerves része volt a bújócska mellett a fogócska is: az abszolút többséget biztosító kispárt minél kevesebb áldozattal történő befogása. Csakhogy a kispárt elnöke sem ma jött le a falvédőről: kemény négy évet bírt ki folytonos államelnöki nyomás alatt, úgyhogy simán ment az alkudozás elébe. Sikerrel járt, igaz, nem négy, hanem csak három miniszteri bársonyszéket sikerült kibuliznia. Ország-világ előtt, a párttestőrök gyűrűjében hivatalosan aláírták a négy esztendeig tartó holtodiglan-holtomiglant, most már nem remeg semmi részük az elnökkel következő szembesülés miatt.”