„A mesterséges intelligencia (MI) 1980-as évekbeli feléledését megosztott reakciók fogadták. Tetszett, hogy a robotok véget vethetnek egy csomó rabszolgamunkának és sok szabadidőnk lesz, a Terminátor-féle cyborg-lázadástól, az ember szolgává válásától viszont megijedtünk. Egyik sem valósult meg, és jött is az »MI-tél«, amiből csak most mászott ki a tudomány és technológiaipar.
Az utóbbi évek látványos eredményei (sakk- és gogyőzelmek stb.) ellenére a fejlesztések speciális célokra összpontosítanak, hatásuk árnyaltabb, fogyasztói szemszögből a színfalak mögött maradnak, nem másznak a képünkbe. Ilyen például a gépi tanulás és egyik legfontosabb területe a mélytanulás. A Google ezekkel szűri az e-maileket, besegítenek a Netflix ajánlásaiba, személyre szabott szolgáltatásokat kínálnak, és egyes alkalmazások ugyan triviálisak, mégis rengeteget tesznek azért, hogy kitartsunk márkák mellett.
A Google, a Facebook, az Amazon és a Microsoft hatékony és könnyen kezelhető platformjaikkal növelik a felhasználói élményt és persze a márkahűséget. Az Amazon például a digitális segédnek fejlesztett Echo eladásaival rengeteget kaszált fekete pénteken. Másrészt, az MI, mint szolgáltató-eszköz – »ha szereti ezt, akkor szeretheti ezt is« – koncepció érvényesítésével növeli termékek eladási lehetőségeit. A stratégia működött, a cég fekete pénteken kétszer annyit adott el, mint más napokon, a cyberhétfői számok pedig még magasabbak voltak.
A korábbi MI-őrület emberi munka robotokkal történő helyettesítésére összpontosított, a speciális célok, árnyaltabb alkalmazás megközelítés viszont jobban működik.
Befektetők számára a közvetett befektetés tűnik a legbölcsebb lépésnek. Nem kell bevásárolniuk magukat a technológia szívébe, mert az MI elfogadtatása is izgalmas kihívásokkal és lehetőségekkel jár. A rendszerek tanulásához és optimalizálásához szükséges nagy adatsorokhoz hozzáférő cégek különösen sikeresek a növekedést mozgató MI-integrációban.”