„Aki szelet vet, vihart arat – tartja a régi mondás, de egy percig sem feledhetjük, hogy néha a levegő kitisztulásához szükség van viharokra. Mert aki magyar létére – akár Budapesten, akár Erdélyben – ünnepelni tud december elsején, jobb esetben dilettáns, rosszabb esetben gerinctelen ember. Különös, hogy a magyarországi balliberális médiában Szijjártó Péter intézkedése kritikus fogadtatásban részesült. A HVG például a magyar–román kétoldalú kapcsolatokért aggódott, miközben hosszú tudósítást közölt a budapesti román nagykövetség által szervezett »fölöttébb elegáns« megemlékezésről.
Meghökkentő, hogy számukra hárommillió akkor élt – és több millió 1920 óta született – határon túli magyar tragédiája nem árnyékolta be az Erdély elprédálásának emlékére szervezett pezsgőzést, és képesek voltak egy szép, megható ünnepről cikkezni. De hiszen a balliberális értelmiségiek lelki vívódások nélkül ki tudtak állni az 1956-os szabadságharcot vérbe fojtó Kádár-hatalom rossz emlékű lapja, a Népszabadság mellett is. (Holott e lap októberben bekövetkezett megszűnésének szinte katartikus üzenete volt a forradalom hatvanadik évfordulóján.) (...)