Románia – távol s közel

„A fő üzenet azonban az, hogy a korrupcióellenes harcban Romániában is hiányzik a legfontosabb tényező: az, hogy a lakosság kritikus többsége megbüntesse a választásokon a leginkább érintett pártokat. Pedig az immár nálunk is ismert (és innen nézve példátlan eredményeket felmutató) román DNA teljesítményéről jó pár ottani elítélt politikus, köztük volt kormányfők, miniszterek, parlamenti képviselők, polgármesterek, vezető hivatalnokok tudnának mesélni. De sajnos ez is kevés, ha a választók legnagyobb csoportja mindennek ellenére újra felül az olcsó szociális demagógiának és visszaemel a hatalomba egy velejéig korrupt, többször leszerepelt pártot, vörösre festve az ország választási térképét (ott ez a PSD színe).

A többség meg már olyannyira apatikus, hogy el sem megy szavazni, miközben a korrupció (sem alsóbb, sem felsőbb szinteken) nem csökken látványosan, dacára a rettegett DNA eredményeinek. Eléggé hátborzongató párhuzamok és tanulságok. De ne hallgassuk el a pozitívumokat sem: az irigyelt DNA mellett fontos, hogy a vezető pártok egyike sem kérdőjelezi meg azt, hogy Románia a Nyugathoz akar tartozni, senki sem udvarol látványosan Putyinnak és komolyabban veszik a NATO-beli kötelezettségeket.

Pozitívum az is, hogy – a múlttal ellentétben – az igazán vérgőzös nacionalisták most sem jutottak be a parlamentbe, bár a képet alaposan árnyalja, hogy a nagy vezető pártok, főleg a PSD is gyakran penget nacionalista húrokat (itt az újabb párhuzam a Smerrel).”