Kell a bornak stratégia?

„A hazai szőlő- és borágazat jelenlegi szabályzatai egyértelműen a termelők érdekei szerint készültek, hiszen a szakmai bizottságokban ők terjesztik elő javaslataikat a hatóságok jogalkotási joggal felruházott, nem szakemberekből álló testületeinek. Így születtek a szabályok. Ebben a kérdésben biztosan teljes szemléletváltásra van szükség, hiszen a bort a fogyasztónak készítik. A bikavér példáját már említettük, de visszatérve rá: miért kell 13 szőlőfajtát engedélyezni a bikavér készítéséhez? Talán azért, mert amikor a szabályzat készült, nem akartak érdekeket sérteni. Ettől a szemlélettől aztán mindenkinek rossz lett, mert az egri bikavér egy megfogalmazhatatlan bortípussá vált.

Érdemes meglátogatni Bordeaux-t, a Rajna és a Mosel völgyét, vagy akár a tengerentúli híres borvidékeket, ott mindenki két –három fajtából választva egyformán telepíti és műveli a szőlőjét, és a vinifikáció is a termőhelyre jellemző. Vagyis, megszületett a termőtáj-fajta- termesztési technológia hármas egysége, amely záloga annak, hogy a fogyasztók megismerjék a borvidék borait, megszeressék azt a stílust és hajlandóak legyenek mindezért sok pénzt fizetni. Ez a siker titka és nem a borászati promiszkuitás.

Vannak borvidékek (például Champagne), ahol nemcsak a szőlőtelepítés szabályozott, de még a három engedélyezett főfajta metszésmódja is. Aki másként akar szőlőt termeszteni, az ne ott tegye ezt. A fegyelem és az egymáshoz alkalmazkodás hozza meg a gazdasági sikert is, az ottani szőlősgazdák elégedettel a 3- 6 eurós kilónkénti felvásárlási árral, és nem akarnak kilógni a sorból. Mennyit fizetnek a hazai össze-vissza szőlőkért? Mindenképpen 1 euró alatt, átlagosan nagyjából 0,25-0,45 eurót.

A termelőnek az a célja, hogy jövedelmezően tudjon szőlőt termelni. Az elmúlt 25 év stratégiája oda vezetett, hogy a szőlőtermesztés ma Magyarországon egy veszteséges, vagy még csak a szerény megélhetésre sem elegendő nyereségtartamú ágazat. Ha valakinek nincs saját borászata, nem érdemes kiváló minőségű szőlőt termelnie. A rendszerváltáskor egy kiló szőlő áráért három liter gázolajat lehetett venni, mostanra ez megfordult: egy liter gázolajért legalább három kiló szőlőt kell eladni. A szőlőtermesztéshez meg sok gázolaj szükséges.”