Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Szerettem volna egy (esetleg két) 2016-ot lezáró, összegzó posztot írni, de úgy elég nehéz, hogy már nem egy helyre írtam ilyet.
„És volt idén újraolvasás is. Leporoltam az én nagy szerelmemet, a Széthullott Birodalom-trilógiát, és meggyőződtem róla, hogy még mindig nagyon szeretem, és shame, hogy annyi mindent elfelejtettem belőle az első olvasás után, de legalább arra jól emlékeztem, hogy elég baba az egész.
Úgyhogy 2016 elég klassz volt könyves szempontból. Számadatokkal nem strapálnék senkit, nem túl reprezentatívak, mert összemosódnak a munkával is, azt meg nem számítom olyan olvasásnak. Na jó, nagyságrendi belövésnek azért jó: 62 jegyzett olvasásom van a molyon. Ebben van olyan, ami munka, vagyis szerkesztés, illetve van olyan szerkesztés is, ami nincs közte. Reményeim szerint idén még legalább egyet hozzácsaphatok, a Pendragon-legendát, az ugyanis a jelenlegi poszt-karácsonyi, poszt-mindeni, lazítós olvasmányom.
Minden, ami ezután jön, az már 2017.”