A science-fiction hatása a politikai gondolkodásra

egyetértek! a sci-fi világokban az egyesült világkormányok inkább disztópikus mint utópisztikus rendszereket működtetnek.

Nagyon fals vélekedésed ez. Melyik oktatási rendszer?? és miért nem látsz benne kritikus gondolkodást?? Amit pl. 1-el föntebb 11:11-kor kommentelt sci-fi polémia kérdésében azt érdemes lenne oktatásügyi-rezsimkritikai csacsogásodat megelőzően szemügyre venned. Értelemmel elemezve a megkommentelt kommentjét pedig noshát noshát láthatnád tisztán hogy abszolúte NEM egy PRO-nemzetállamista ez a Gesell hanem valami Világállam apologétája (ama kommentjében) aki mindamellett a szubszidiaritás elvének nagyfoku érvényesülését persze kívánná. Összefoglalva: Gesell nem az aminek példájaként nevezted itten meg. - Te imigyen egy buta oktatásügyi-rezsimkritikai csacsogó-csiripelő vagy Bálint.

A kritikus gondolkodás hiányának élő példája vagy - büszke lenne rád az oktatási rendszer.

A világállam pedig szinte történelmi szükségszerűség az egyre sűrűsödő globális problémák miatt. Regulázd már meg nemzetállami szinten, nemzetállami joghatóság keretein belül a transznacionális gigacéget. Állítsd már meg a globális felmelegedést nemzetállamként. Tegyél már az elsivatagosodás ellen valamit, mint egy szem ország. Kezdj már valamit Budapestről a globális strukturális egyenlőtlenségekkel, a harmadik világ borzasztó szegénységével. Mit tennél nemzetállami szinten a nemzetközi adóelkerülés ellen? Garantáld nemzetállami szinten egy ENSZ-hez hasonló kollektív biztonsági rendszer helyett, hogy ne legyenek háborúk. Szabályozd a világkereskedelmet nemzeti szinten, no way. Nem fog menni másképp. Azt a folyamatot, hogy minden az egyre erősebb integráció felé halad, nem csak fantaszták meg infantilis kisgyerekek prognosztizálták, hanem olyan tekintélyes, állam és jogtudományokkal foglalkozó tudósok is, mint anno Pikler Gyula például. (Meg is kapta érte a magáét. :D ) Nyilván jelenleg a világ vallásilag, politikailag olyan szinten megosztott, hogy a belátható időn belül erre reális esély nincs. Csak képzeld már el, mikor hagyná egy izraeli, hogy iráni dirigáljon neki vagy fordítva. Emiatt érthető, ha fantazmagóriának tűnik. Viszont ha így haladunk, akkor idővel úgyis érik a nemzetközi közösséget olyan sokkhatások, hogy egyre közelebb kerülünk a világállamhoz. És ez így lesz jól. A kutyának sem hiányzik a megosztottság, az irraccionális gyűlöködés, az érdekvita és a háborúskodás. Amivel konzervatívként inkább törődök, hogy a világállam majd ne váljon kulturális hegemóniává, a nyelvi, kulturális, identitásunkat őrző sajátosságok megmaradjanak. Attól, hogy a környezetvédelmi kérdéseket majd nem Budapesten döntik el, még magyarul akarok beszélni, Arany Jánost akarok olvasni, bogoyszlói paprikát akarok enni és meg szeretnék emlékezni 48-ra és 56-ra. Ha a világállam nem jelent kulturális uniformizálást és kulturális hegemóniát is egyben, akkor nekem jobban bejönne, mint a mostani világrend, ahol a nemzetállami joghatóságok korlátai miatt nem lehet érdemben leszabályozni semmit. Nem tetszik a geci vállalkozónak egy jogrend? Nem akar adót fizetni? Semmi baj, választunk egy olyan országot, aminek jobban megfelel a jogrendje. Ez a mai állapot még magának a jognak az erejét, kényszer jellegét, komolyan vehetőségét is felpuhítja. Hiányozna a tökömnek az opcionális jogrendválasztás meg a sötét, törzsi gyűlölködés és rivalizálás, ha kulturálisan magyarként élhetek egy világállamban. Lehet az lett volna a legjobb, ha az ókori Róma meghódítja a világot és akkor nincs ilyen gond, hogy adóparadicsomba megyek, csak mert arányos közteherviselést vár el tőlem az Imperator.