„Science-fiction művekben gyakori a világállam jelensége. A Mass Effect világától a Star Trek univerzumáig, újra és újra megtalálhatjuk a nemzetállamok megszűnése utáni, egy kormány alatt egyesült emberiség népét, amely így végre nem áll háborúban önmagával, a Földre – illetve az emberiség összes többi kolóniájára – pedig eljött a béke és együttműködés, a közös erőfeszítés korszaka.
Valóban gyönyörű utópia – mint ahogy az államizmus minden kitűzött célja az. Viszont legyen bármennyire is csábító, hangozzon bármennyire szépen a világállam alatt egyesült, multikulturális és egalitariánus emberiség látképe, ez nem több, mint hamis álom. Propaganda, bár talán nem a tudatos hatalomvágy, hanem a tudatlanság, illetve az állam iránti naivitás a forrása. És láthatjuk ennek az akaratlan propagandának hihetetlen káros hatásait, ha megfigyeljük, melyik korosztály támogatja a legnagyobb mértékben az Európai Uniót, és ki ellenezte a legnagyobb hévvel a Brexit önrendelkezési törekvéseit. Így van, pontosan ugyanazok a fiatalok álltak ki az Európai Unió mellett, akik életében a leginkább jelen voltak és vannak a science-fiction és a szórakoztatóipar történetei. Nem csupán mert elképesztő mértékű fejlődésen ment át a történetmesélés technológiája, lehetővé téve a film- és játékművészeti alkotások teljes esztétikai élvezetét, hanem mert a piacgazdaság relatív szabadsága akkora vagyont halmozott fel, amely történelmileg sosem látott mértékű szabadidőt biztosított az új generációknak, akik ezt a szabadidőt a szórakoztatóipari termékek fogyasztásának szentelhették.”