Ugyanakkor: mindig is haragudtam a Marvel Studiosra, amiért a műfaji diverzitás ellenére (hogy a fanyalgóknak is igazuk legyen) tényleg szinte minden szuperhőssztori ugyanolyan, csak a köntösüket variálják.
„Itt kellene pironkodva, mentegetőzve, zavart köhintések közepette rátérni a történetre… de a Doctor Strange nagyjából e téren is állja a sarat. Igaz, tele van generikus megoldásokkal, unalomig ismert sztoripanelekkel, ám az átvitt és szó szerinti mágián túl a színészei és a karakterei is vannak olyan jók, hogy még a döccenősebb keleti bölcses-szerencsesütis kliséken is átvezessék a nézőt (arról nem is beszélve, hogy az akciójelenetek nem csak dögösek, de tele vannak remek ötletekkel, mint pl. az újraélesztéses asztrálharc).
Benedict Cumberbatch tökéletes átéléssel hozza a gőgős, arrogáns orvost, akinek útkeresése, varázslóvá, egyben felelősségteljes emberré érése teljességgel hiteles, a Mordót alakító Chiwetel Ejiofor szimpatikus árnyaltsággal kelt életre egy olyan karaktert, aki a képregényben röhejesen egyszólamú volt, Madds Mikkelsen pedig, ha nem is túl sokkal, azért annyival pont túllép a Marvel tipikusan fantáziátlan filmes gonoszain (Lokin kívül emlékszik még valaki bármilyen rosszemberre?), hogy elfelejthessük azt a klasszikus motivációt, miszerint: »dirr-durr, piff-puff, hörr-hörr, leigázom a világot, mert… ööö… izé, hát, mert egy fasz vagyok«.
De a film igazi ékköve Tilda Swinton, aki minden bullshit és túlzás nélkül, megkapó természetességgel sugározza magából az Ősmágus (Ancient One) bölcsességét, szigorát és jóságát, és hozzá kötődik a film messze, MESSZE legszebb, legkatartikusabb jelenete is. Már csak azért is, mert az írók ezt az archetipikus »ősi jó«-figurát is képesek gyarlónak ábrázolni, ami pedig egy meglepően árnyalt viszonyrendszerhez vezet közte, Strange és Mordo között.”
A pápaválasztás misztikuma eddig viszonylag rejtve volt az átlag halandó előtt, de az utóbbi időben kapunk némi betekintést. A Konklávé is ezt biztosítja, de nem biztos, hogy örülünk neki.
Olyan befogadók és érzékenyítők vagytok, hogy egész tömegeket érzékenyítetek Trumphoz, Putyinhoz vagy éppenséggel Orbánhoz.
Egy hajléktalan által befogadott transznemű fiatalról és kettejük kapcsolatáról tett közzé dokumentumfilmet a 444.
A népszerű északír színész, William John „Liam” Neeson úgy döntött, hogy befejezi az akciósztárságot, mivel még véletlenül sem szeretné becsapni a közönséget.
Moziban a felkapott, kifejezetten gyerekeknek szánt ifjúsági regény animációs filmes adaptációja, melyre talán az egész családnak érdemes lehet beülni.
Lassan itt a nyakunkon az amerikai elnökválasztás, így egyre izgatottabb mindenki, miközben a kampány is egyre erőteljesebbé válik. Annyira, hogy a harcba még egy iráni rendező is beszállt.
A nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ naptárában továbbra is szerepel Lakatos Márk december 2-i előadása Ízlésed és pofonok címmel, szúrta ki a Magyar Nemzet.
