„Az első világháborút követően a marxista gondolkodók arra a következtetésre jutottak, hogy a nyugati kultúra alapköveinek felszedése nélkül nem várható a közeljövőben egy szocialista forradalom, ezért belekezdtek az intézményeinek a felszámolásába.
A folyamat során a család, a helyi közösségek, a templom, az iskola és az egyetem kerültek a szocialisták célkeresztjébe. Fokozatosan sikerrel is jártak ebben a folyamatban, azonban felvetül a kérdés; miért nem győzedelmeskedett mégsem a szocializmus, egy valódi forradalmi hullám végigsöprését generálva?
A válasz a nagyvállalatok erre a folyamatra adott reakciójában található. Azon vállalatok esetében, amelyek Kínában gyárttatják le termékeiket − kizsákmányolva a helybéli munkavállalókat −, vagy a szaúdi királyi családdal ápolnak baráti kapcsolatot − ahol homoszexualitás vádjával hajtanak végre államilag elrendelt halálbüntetéseket −, azok inkább meg se kíséreljenek az emberi jogok bajnokaiként tetszelegni.
Tehát hogy is jutottunk el odáig, hogy ezek a cégcsoportok mégis felkaroltak marxista eszméket? Gene Callahan szerint egy szűk döntéshozói elit a transznacionális vállalatok élén egyszerűen ráeszmélt a folyamat során, hogy a saját hasznára fordíthatja a kapitalizmussal szembeni elégedetlenséget, amennyiben magukat az individualizmus és a lázadás úttörőiként adják el.
Az egésznek a nyitja pedig az emberi természetben keresendő. Felismerték, hogy az emberek erősen szabályozott kultúrájuktól való megfosztása után nem automatikusan forradalmi marxistákká, hanem könnyen betanított fogyasztókká válhatnak. A marxisták ezzel nem számoltak, nem ismerték fel, vagy nem tehettek a folyamat ellen többé semmit. A nagycsaládi kötelékektől, az iránymutatással szolgáló egyháztól és a helyi közösségek összetartó erejétől megfosztva az emberek nem forradalmi csoportok formálásába kezdtek, inkább belesüppedtek a fogyasztói társadalom által kínált kényelmes, nyugodalmas, semmitmondó hétköznapokba, ahol a legkülönbözőbb típusú bódító hatású szereket magukba döntve a legegyszerűbb, népbutító szórakoztató-műsorokat bámulják a tévében.”