Ha sose hallottunk volna Harry Potterről, egész jó film lenne

„A másik harmadban a szereplők átmennek Hihetetlen Hulkba, csak épp nem fegyverrel vagy testi erővel, hanem varázslattal döntik össze sorra a házfalakat és okoznak nagyobbnál nagyobb robbanásokat, elfeledve mindazt a visszafogottságot, ami néhány nagyobb csatajelenetet kivéve mindig jellemezte a Potter-sztorikat. Ez pedig nem több egy Doktor Strange-utánérzésnél (még ha a két film egyszerre is készült), ami egyébként a maga műfaján belül van is ugyanolyan jó, mint bármilyen profi, látványos fantasy-akciófilm. De ez a „maga műfaja” nem olyasmi, ami miatt a Harry Potter-rajongók anno tódultak a mozikba. Csak valami olyan, amit persze nem rossz nézni, de a Legendás állatok és megfigyelésük nélkül is mindig akad tizenkettő vagy egy tucat a mozikban.

Azt az élményt csak a harmadik harmad adná meg, ha mindössze egy harmad elég lenne ehhez. Ebben szépen és átgondoltan épül az a cselekmény, amit egyébként akár tényleg ötrészesre is lehet majd húzni: a varázsvilágban egyre nyomasztóbban alakuló helyzet, Grindelwald aggasztó terveinek és közben a varázs- és muglitársadalom oda-vissza működő rasszizmusának felvázolása. Viszont mindez tényleg már-már marginális ebben a bevezető részben, amivel az a legnagyobb baj, hogy ehhez mérten egyszerű is: a valós cselekmény, a leendő konfliktus alapja összefoglalható lenne maximum három összetett mondatban.

Pedig tulajdonképpen jók lennének a karakterek, csak nem igazán marad idő a jellemük felrajzolására a nagy CGI-szelidítésben; igazán csak a főszereplő, a későbbi tankönyvet író és a lényeit véletlenül folyton szabadon eresztő Göthe Salmander válik az effektrengeteghez hasonlóan három dimenzióssá. A Világ Legirritálóbb És Egyik Legtehetségtelenebb Színészének, Eddie Redmayne-nek még jót is tesz, hogy kevesebb idő jut a pszichologizálásra; így élete legkevésbé idegesítő alakítását hozzá. Jók és tényleg meglepőek a csavarok, különleges az atmoszféra, különösen az egy az egyben a Csillagok háborúja Mos Eisley bárjáról másolt varázssöpredék-csehóé, és a csodálatos Ezra Miller a maga korlátozott játékidejében is hátborzongató tud lenni.”