Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Vannak ezek a buta, közhelyes fülszövegek, miszerint ha csak egy könyvet veszel idén, akkor ez legyen, de a kispróza egyik koronázott társuralkodójának magyar kiadásához tényleg ez az első gondolatom. Menjetek. És. Vegyétek. Meg. És. Olvassátok. El.
„Csak nyolc írást tartalmaz a kötet. De milyen nyolcat, atyaég! Mindegyik azt bizonyítja – és ebben a sztorijegyzetek csak megerősítik az olvasót – hogy az újszerű ötlet kitalálása, az elmélyült intellektuális munka még egyetlen science fiction, fantasy vagy horror írásnak sem ártott meg, sőt. Így kéne mindenkinek dolgoznia. De ameddig a kollégáinak többsége nehéz ujjakkal és földhözragadt, kótyagos fejjel próbál kiizadni magából valami zsánerszerűt, itt ez a hallgatag fazon, aki megmutatja, milyen a magas minőség a tematikában. Csak három, a számomra legkedvesebb novelláját mutatom be kedvcsinálónak. (…)
Ted Chiang foglalkozására nézve technical writer, vagyis az a feladata, hogy használati utasításokat, dokumentációkat írjon szolgáltatásokhoz és termékekhez. Nagyon érződik rajta, hogy tisztán, világosan ír, a mondatok logikusan, szépen követik egymást. Minden a helyén van, nincs túlírva semmi sem. Ahogy a másik híres kínai-amerikai írónál, Ken Liu novelláinál, benne is érzek egy másféle ízt, mint a nyugati íróknál: sokkal mélyebb emocionálisan, nagyon is az ember érdekli, szeretettel és megértéssel viseltetik hősei iránt, az emberi lélek rezdüléseit vizsgálja a zsáner lobogó tábortüze mellett.
De minden Chiang-kispróza valójában a felfedezésről, a megismerésről, a megismerés vágyáról szól. Megismerni a felettünk lakó Istent, megismerni a körülöttünk lévő világot, megismerni a végső célt vagy csak megismerni azt, hogy életünk története merre is tart. Hogy végső soron miért történik épp az velünk, ami megtörténik.”