A CETA még megállítható

2016. november 02. 19:44

Ha egy sorsdöntő, gazdasági és társadalmi jövőnket nagymértékben meghatározó kérdésben a Sziriza és a Fidesz kormánya egyformán dönt, ha a görög szélsőbaloldal és a magyar „nemzeti erő” közti különbség csak üres retorika, akkor joggal merül fel a kérdés: mi értelme van még a választásoknak?

2016. november 02. 19:44
Hegyi Gyula
Hegyi Gyula
Magyar Nemzet

„Je suis Wallon. Eredetileg ezt a címet szerettem volna adni ennek az írásnak. Azok előtt tisztelegve, akik az európai politikai elittel szembeszegülve a múlt héten megakasztani látszottak az EU és Kanada között kötendő szabadkereskedelmi és beruházásvédelmi egyezményt (CETA). Bár Belgiumban élve inkább a flamandokkal rokonszenveztem, az évek során egyre jobban megértettem Vallónia problémáit is. És biztos vagyok benne, hogy alapvetően ezek a strukturális gondok vezettek a néhány napig élő vallon vétóhoz – és talán a kényszerű visszavonulásukhoz is. Az elmúlt évtizedekben Vallónia bányáit, nehéz- és vegyiparát, egész termelési kultúráját feleslegessé tette a posztindusztriális folyamat. A globalizáció, a nemzetközi nagytőke kegyetlen logikája írta le őket, ugyanúgy, mint annyi más egykor prosperáló iparvidéket és vele például Ózd, Miskolc, Salgótarján lakosságát.

Belgium persze gazdag ország, így ott segélyekkel elkerülhető a szociális katasztrófa. De a szétvert nehézipari kultúra helyébe csak lassan, cseppenként jelennek meg új munkahelyek, korszerű beruházások. Márpedig a segélyekből meg lehet élni, de büszke, öntudatos jövőképet nem lehet alapozni rájuk. Így érthető, hogy a vallonok eleve gyanakvással fogadnak minden olyan lépést, amely még jobban kiszolgáltatja a helyi gazdaságot a globális nagytőkének.

Ahogy az lenni szokott, a tiltakozók elsősorban a baloldaliak, a zöldek, a szakszervezetek és a civilek soraiból kerültek ki. A mainstream média és a vezető politikai erők azzal szerelték le ezeket a tiltakozásokat, hogy a globális gazdasági versenynek amúgy sem lehet ellenállni, a tőke szabad mozgása mindenekfelett való érték, s aki túl sokat vacakol szociális és környezeti érvekkel, az lemarad a versenyben. És mivel az amerikai elnökválasztás miatt a TTIP (az Egyesült Államok és az EU között kötendő szabadkereskedelmi egyezmény) ügye lelassult, célszerűnek látták előbb a kanadai szerződést átverni az európai döntéshozatali fórumokon. Amely persze eleve kaput nyitott volna az amerikai cégek kanadai leányvállalatainak is. A »ius murmurandit«, a morgás jogát egy ideig meghagyták az idealistáknak, volt némi vita a szerződésről, aztán Brüsszelből kijött a napiparancs: minden uniós kormánynak és nemzeti parlamentnek jóvá kell hagynia a megállapodást október közepéig. Az európai politikai elit a tőle megszokott szolgalelkűséggel engedelmeskedett a napiparancsnak. A szerződést egyformán megszavazta a »szélsőbaloldali, marxista« pártnak nevezett görög Sziriza és a »nemzeti érdekekről« szövegelő Fidesz. Sokan nem értik, miért ábrándulnak ki Európában egyre többen a parlamenti demokráciából.

Pedig ha egy sorsdöntő, gazdasági és társadalmi jövőnket nagymértékben meghatározó kérdésben a Sziriza és a Fidesz kormánya egyformán dönt, ha a görög szélsőbaloldal és a magyar »nemzeti erő« közti különbség csak üres retorika, akkor joggal merül fel a kérdés: mi értelme van még a választásoknak? Ha a döntő a pillanatban a Sziriza és a Fidesz kormánya is csak annyit tehet, hogy szó nélkül engedelmeskedik a brüsszeli és berlini napiparancsnak, akkor érdemes még baloldalról, jobboldalról, nemzeti érdekekről beszélni Európában? Ilyen körülmények között sokan lelkesen fogadtuk a hírt, hogy a Vallóniát (és nem mellesleg a kétnyelvű brüsszeli régiót) kormányzó szocialisták és kereszténydemokrata szövetségeseik az elképesztő nyomásgyakorlás ellenére első körben vétót emeltek a szerződés aláírása ellen. Ha végül beadták is a derekukat, politikailag a középpontba sikerült állítaniuk a közbeszédben azt a kereskedelmi szerződést, amelyet a brüsszeli bürokraták fű alatt, minél kisebb feltűnés mellett szerettek volna elfogadtatni. Az pedig különösen fontos, hogy elérték: az úgynevezett választott bíróságokról szóló megállapodás jogszerűségét a luxemburgi székhelyű uniós bíróságnak felül kell vizsgálnia. Maga a szabadkereskedelmi egyezmény ugyanis kisebb veszélyt jelent ránk, mint az, ha a kanadai cégek választott bíróságon kényszeríthetik ki az európai és nemzeti törvényeink megváltoztatását, a szociális és környezeti normák fellazítását. Így többek között a GMO tilalmát, amely mögött hazánkban többpárti és lényegében össztársadalmi konszenzus van. És ne feledjük azt se, hogy a verespataki szörnyberuházást is kanadai cég akarja megvalósítani!

A szerződés csak akkor léphet hatályba, ha a következő években az Európai Unió 38 nemzeti és regionális parlamentjének mindegyike ratifikálja. A vallon példa remélhetőleg másokat is arra inspirál, hogy kritikus szemmel döntsék el: segít-e vagy árt országuknak, régiójuknak a szabadkereskedelmi szerződés.

Bár a vallonok ellenállása csak néhány napig tartott, Paul Magnetta vallon miniszterelnök bebizonyította, hogy a brüsszeli és berlini Góliátok nem is olyan hatalmasak, mint gondoljuk. Csak a legtöbb európai politikus már az árnyékuktól is megijed. Magnetta nem ijedt meg, nem hagyta magát vita nélkül legyőzni a brüsszeli döntéshozatalt uraló hatalmi gépezettől. A Libérationnak adott interjújában helyesen mondta, hogy mostani lépéseinkkel húsz-harminc évre előre meghatározzuk, hogy milyen globalizációt akarunk. Ha valamit, annyit máris elért, hogy nagyon sokan megértették: több évtizedre kiható dolgokról döntenek majd a CETA ratifikációs folyamatában a választott politikusaink. A még megmaradt független média, az ellenzéki pártok és a civil szervezetek közös feladata, hogy erre a felelősségre hangsúlyosan emlékeztessék a közvéleményt.

A vallon szocialisták az identitásválsággal küzdő európai baloldalnak is üzentek azzal, hogy nyilvánosan kérdőjelezték meg a CETA-szerződést. Gyakran vádolják őket azzal, hogy »ódivatúak«»dogmatikusok«, mert nem követik az európai szociáldemokrácia Blair, Schröder, Hollande és persze Gyurcsány fémjelezte útját, nem »áramvonalasítják« neoliberális irányba a politikájukat. Arról viszont nem szokás beszélni, hogy Vallóniában nincsen számottevő szélsőjobboldal, nincs helyi Le Pen, UKIP, Trump, flamand NVA. Az »ódivatú« baloldali politikával sikerült megtartani a táborukban azokat a munkásembereket, munkanélkülieket, a többségi médiában lenézően »fehér, képzetlen férfiak« néven emlegetett szavazókat, akiket az európai szociáldemokrácia magukra hagyott.

A magyar parlamentben a Fidesz a CETA elfogadásakor egy bokacsattogtató yes vagy inkább jawohl szavazattal üzent Brüsszelnek. Ez a Fidesz és Orbán Viktor igazi üzenete Brüsszelnek, jó, ha mindenki megérti. Minden más csak mellébeszélés, parasztvakítás. De azt is nyugtáznunk kell, hogy sem az MSZP, sem a Jobbik nem szavazta meg a CETA elfogadását. Lehet, kormányzati helyzetben rákényszerültek volna. Az MSZP hosszas belső vita után ráadásul csak a tartózkodásig jutott el. De akármi lesz a CETA sorsa, akárhogy alakuljon a vallonok meggyőzése, az mégis tény, hogy a magyar ellenzék két vezető pártja nem támogatta a szerződést. Ha más okból tették is, ha ellenzékből döntöttek is így, mai közéletünkben olyan ritka a jó hír, hogy ennek a szerény eredménynek is örülnünk kell.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 53 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
toyota1234
2016. november 03. 15:16
Én eddig tiltakozást nem hallottam az ellenzék részéről,kivéve az LMP-t.A tartózkodás az az ellenzéki létnek szól.Az aláírás előtt kellett volna tiltakozni még támogatókat is szereztek volna.
TAVIROZSA
2016. november 03. 14:54
Hegyi Gyula rézéről jól időzített a nyilatkozat, de vajon eddig miért is hallgatott ? ? ?
Riz Ottó
2016. november 03. 10:23
Hegyi Gyula is a választottbíróságoktól retteg, mint a vallon szocialisták. Az nem tűnt fel, hogy ez a lehetőség minden létező (világszerte vagy háromezer) beruházásvédelmi megállapodásban adott? Belgiumnak is van ebből bőven, több mint nyolcvan országgal, köztük Kínával,Oroszországgal. Az ottani cégektől nem kell félni, hogy perel ha kicseszünk vele, csak a kanadaiaktól? Kínai multi, jó multi?
Akvínói akvavit
2016. november 03. 07:04
A vallón miniszterelnök neve nem Magnetta, hanem Magnette.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!