A brüsszeli migrációs és integrációs politika csődje nap mint nap életeket veszélyeztet
Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.
Gulyás – nem ez a politikusnak meglehetősen éretlennek tűnő ember, hanem a benne megmutatkozó nemzedék – a racionalitást dicséri és láthatóan kiűzné az érzelmet, s ami vele jár, az etikát is a politikából.
Minősítheti Gulyás Gergely Angela Merkel kancellárságát, ahogyan csak akarja, és tudja. Joga van hozzá, kompetenciája nincs. Más tapasztalata nem lévén, a Fidesz és a parlament alelnöke az orbáni »illiberalizmus« minden apró részletétől felhevülve azt mondja: Merkel, a CDU, a Kereszténydemokrata Unió elnöke a hihetetlenül racionális német döntéshozatalban az egyetlen érzelmi döntést éppen a migrációval összefüggésben hozta, és míg a racionális döntések beváltak és sikert hoztak, addig az a döntés, amelyet érzelmi alapon hozott, jelentős tévedésnek bizonyult.
Tekintsünk most el attól, hogy a menekültek németországi befogadásáról 2015 őszén hozott hirtelen döntésnek - amelyet Merkel »érzelmi alapon« hozott - mennyire volt oka a magyar menekültellenes politika megfontolt aljassága, amit jellemeztek a Röszkén és a Keleti pályaudvarnál történtek. Tehetjük ezt, mert az aljasság a mai magyar politikai életben ugyanúgy lenézett érzelem, mint maga Merkel döntése, amivel hitt egy baráti államnak, és segített neki. Annak egyébként, aki az akaratát a másikra kényszerítő »racionalizmust«helyezi előtérbe.
Gulyás – nem ez a politikusnak meglehetősen éretlennek tűnő ember, hanem a benne megmutatkozó nemzedék - a racionalitást dicséri és láthatóan kiűzné az érzelmet, s ami vele jár, az etikát is a politikából. Ez a generáció mindenesetre ezzel (is) tönkretette az országot. Hogy mennyire jóvátehetetlenül, azt a jövő mutatja majd meg.”