A muszlimokat értem, amit nem értek, az a baloldal

„A nőket meg a különféle kisebbségeket azok akarata ellenére is felszabadító balosok mindig alkalmazták az önelnyomás érvét. Felvilágosítanak, hogy szüleidtől örökölt szokásaiddal, kulturális mintáiddal magadat is elnyomod, hiszen az áldozat azonosul az agresszorral, az elnyomott átveszi az elnyomó látásmódját. De majd ők felszabadítanak. Rád fekszik a pasi, vagy fogja a combodat, meg azt találja mondani, hogy husikám, az neked még talán tetszik is, mert fel se fogod, mennyire a macsó értékeknek rendelődsz alá.

Érdekes módon ez az átnevelő szándék a muszlimok kapcsán mintha alábbhagyna, vagy csak nagyon szőrmentén jelenne meg. A burkinisnek nem nagyon mondják, hogy te azzal, hogy még a vízben is ragaszkodsz az egész testedet elfedő öltözékhez, a szolgaságodhoz ragaszkodsz, mert hagyományaid börtönében aláveted magad a férfiuralomnak. Itt hirtelen az egyéni választás szabadsága kerül a középpontba: Azt vesz fel egy nő, amit akar, már megint a hatalom (ami férfi) akarja megmondani, hogy öltözzenek.

Az irritáló kettős mérce oka abban keresendő, hogy a baloldal feladta az osztályharcot. Már rég nem kell megváltoztatni a rendszert, mert a kapitalizmus legyőzhetetlennek bizonyult. A harc aztán ki lett szervezve az ún. kisebbségek és hátrányos helyzetűek – értsd azok, akik nem fehér férfi bennszülöttek – jogvédelmének mezejére. A fehér proli rég le van szarva, azt lehet cikizni büntetlenül. (Aztán csodálkoznak, hogy tömegével áramlanak a szélsőjobbhoz.) A tőke-munka antagonizmus is le van szarva, helyette az egyenlőség immáron csak azt jelenti, hogy a néger is lehet rabszolgatartó, a nő is lehet céges cápavámpír, a cigányból is lehet korrupt politikus, és így tovább, vagyis immáron bárki lehet szemétláda bőrszíntől és nemtől függetlenül, mert kvóta van rá. A kapitalista kizsákmányoló rendszer marad, sőt ettől még stabilabb, mint valaha.

Marad a politikai korrektség, kulturális relativizmus, emberjogizmus. Na persze csak a kisebbségnek, elnyomottnak, diszkrimináltnak tekintett csoportok számára. Mert ha már a kapitalizmus marad, legalább a »fehér«, »keresztény«, »konzervatív« és persze »hímsoviniszta« világ dögöljön meg, akár kisebbségben van, akár többségben, akár előnyben, akár hátrányban.

Ennek fényében (vagy inkább árnyékában) lehet értelmezni a burkini vitát és a mecsetekhez való jog iránti harcos kiállást. Egy hagyomány csökevényes továbbélése ez, a kényszerképzetté fixálódott keresztényellenességé, meg antiimperializmusé, minthogy a balosok a 19-ik és a 20-ik században érzik magukat. Ez a fíling, az esztétikum, mint jobbereinknél a középkor. A kulturális baloldal az elhalálozott klasszikus baloldal zombija.”