Sok-sok kemény vitám van és lesz a Kocsis Máté féle józsefvárosi vezetéssel, de most (meglehet, naivan) azért kértem (és kaptam!) lehetőséget a kerületi Trianon-emlékmű bírálóbizottságában való részvételre, mert... hátha...
„Apai nagyanyám egy Temesvárhoz közeli, bánáti faluból származott. A trianoni határon túlról. A magyarok harmada-fele rendelkezik valamilyen határon túl kötődéssel. Kár, hogy lejáratták a kifejezést -- különben most jönne, hogy: összetartozunk.
...Tényleg van helye a fájdalomnak -- ha nem is úgy! Nem egy sokadik kopjafára, turulra, vérző bronzszívre van szükség a közös emlékezéshez, a közös jövőhöz. Hanem valamiféle -- figyelem! -- eleven emlékműre!
Egy biztos: »jobboldaliak« és »baloldaliak« közös történelme ez. ...És most akkor nem is beszélek arról, hogy hogyan vezetett a dualizmus-kori Magyarország elnyomó nemzetségpolitikája (is) Trianonhoz, hisz' egy emlékmű amúgy sem magyaráz. Kérdéseket feltehet. S ha jó, akkor a kérdéseiben nincsen eleve benne a válasz.”