Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Európa ma „populista pillanatot” él meg. Ez fordulópont demokráciáink számára, és a jövő az erre a kihívásra adott válaszunktól függ.
„A szociális és politikai válságnak ebben az állapotában populista mozgalmak egész kavalkádja emelkedett föl, amelyek elutasították a posztpolitika és a posztdemokrácia ezen kereteit. Azt állítják, hogy visszaadják a nép hangját, amelyet az elitek tőle elkoboztak. Eltekintve a problematikus formáktól, amelyeket ezek a mozgalmak felvehetnek, fontos felismerni, hogy valóban létező és legitim demokratikus követeléseket képviselnek. Ezzel együtt elég különböző módokon alkothatják meg a nép fogalmát, és a baj éppen abban rejlik, hogy nem mindig éppen progresszív irányba menetelnek. Számos európai országban a népszuverenitás visszaszerzésének vágyát jobboldali populisták ejtették foglyul, akik sikeresen konstruálták meg saját »népüket« idegenellenes történetekben, amelyek a bevándorlókat, mint a nemzeti fejlődés kerékkötőit, kizárják. Ezek a pártok olyan népet alkotnak maguknak, amelynek hangja csupán a »valódi nemzettársak« érdekeit védő demokráciát akar.
Az egyetlen eszköz, amellyel az ilyen pártok felemelkedése megállítható, és amellyel a már létező hasonló mozgalmakkal is szembeszállhatunk, az egy másik népfogalom megalkotása, illetve olyan progresszív populista mozgalmak támogatása, amelyek a demokratikus vágyakat képesek megjeleníteni, és azokat az egyenlőség és társadalmi igazságosság megvédése felé terelni.
Hiányzik a narratíva, amely új szókészletet kínálna ezen demokratikus követelések megjelenítésére, és ez meg is magyarázza, miért ver nagyobb visszhangot egyre több társadalmi rétegben a jobboldali populizmus. Sürgősen be kéne látnunk, hogy ahhoz, hogy ezt a fajta populizmust kihívjuk, támogatóik erkölcsi szempontból való elítélése, démonizálása rossz eszköz. Ez a stratégia tökéletesen kontraproduktív, hiszen csupán ráerősít az elitellenes érzésekre az alsóbb néposztályokban. Követeléseik egyszerű elvetése helyett progresszív módon kell átfogalmaznunk azokat, ellenfélként azon erők összességét megjelölve, amelyek a neoliberális projektet támogatják. Ami itt a tét, az nem más, mint annak a kollektív akaratnak a megteremtése, amely összefonja azokat a sokféle társadalmi mozgalmakat és politikai erőket, amelyek célja a demokrácia újbóli elmélyítése. Tekintve, hogy számos társadalmi szektor szenved a pénzügyi kapitalizmus hatásaitól, a lehetőség adott ennek a kollektív akaratnak, hogy átlépje a hagyományos jobb/bal kettéosztást. Ahhoz, hogy meg tudjunk felelni annak a kihívásnak, amelyet a mai populista pillanat jelent a jövő demokráciája számára, olyan politika kell, amely a liberális és demokratikus logikák közötti versengő feszültséget újra tudja termelni. Annak ellenére, amit néha mondanak, ez az alapvető demokratikus intézmények veszélyeztetése nélkül is elérhető.”