Narancs ízű szeszes ital – a kannásbor nem bor, a fideszmédia nem média

„Manapság TV2-snek, origósnak, lokálosnak, 888-asnak, vagy ripostosnak lenni nem egyszerűen egy állás – hanem lelkiállapot.

Aki 2016-ban itt dolgozik, az 2016-ban egy hitvány szarházi. De nem ez a legnagyobb baj velük. Hanem, hogy azt állítják: ők újságírók, és amit csinálnak, az média. És mi is rossz, hiteltelen, és megvásárolt újságíróknak tekintjük őket, akik a rossz, hiteltelen és megvásárolt médiában dolgoznak. Pedig ez nem igaz.

Ezek az emberek nem újságírók, és amit csinálnak, az nem média. (…)

Én vörösbort csak ritkán iszom, a konyakot rühellem. De ettől még egy Gere Portugieser nagyszerű bor, egy Hennessy Black remek konyak.

A magyar nyilvánosság tele van olyan véleményekkel, és arcokkal, akikkel csak ritkán értek egyet, és akadnak jó páran olyanok is, akiktől falra mászok. Puzsér Róbert egy Gere Portugieser. Néha egy pohár jól esik belőle, de egy üvegtől már ég a gyomrom. Tamás Gáspár Miklós egy Hennessy Black. Tudom, hogy magas minőséget képvisel, de már a szagától rosszul vagyok. A bulvár közepesen gyenge kövidinka, ami egy nyári estére fröccsben elmegy, de ezen élni nem túl egészséges.

A TV2 hazugságfröccsöntőjének vezetője, Kunfalvi Nóra viszont Tesco gazdaságos narancs ízű szeszes ital, a 888-as szefós gyerekek osztályfőnöke, G. Fodor Gábor, vagy a ripostos Ómolnár Miklós meg egy Dínomdánom márkájú kannásbor.

Valami, ami úgy néz ki, mintha az lenne, ami rá van írva, de elég egy korty belőle, hogy kiderüljön: itt át akarnak verni minket.

Aki kannásbort készít, azt a borászok kiközösítik, a magukra valamit is adó fogyasztók pedig nem vesznek tőle semmit. Még akkor sem, ha néha megerőlteti magát, és legyárt néhány palack iható olaszrizlinget. Az italos pult alsó polca tabu. Oda soha nem nyúlunk. És, amit ott találunk, azt a nevén nevezzük: nem bor, nem rossz bor, nem lőre – hanem szar.

Pontosan ezt kell tennünk Habony és Vajna tudatipari bélsarával is. Rámutatunk, és azt mondjuk: szar. És éppen ezért nem fogyasztjuk, nem nyúlunk hozzá, nem vitatkozunk és nem állunk szóba vele, nem olvassuk, nem hallgatjuk, nem nézzük, nem vesszük a kezünkbe – akkor se, ha ingyen adják a metró kijáratánál.”