A szülőknek is jó, ha a nagyszülők aktívan ki tudják venni részüket a gyerekfelvigyázásból, tehát látszólag a dologgal mindenki csak nyer. Kivéve persze, ha az eltérő nevelési elvek és szerepek okoznak némi feszültséget a generációk között. Lássuk mindezt most a szülő szemszögéből!
1. Hadd ne tűnjek túl rossznak!
A nagyszülők azért vannak, hogy kényeztessék az unokákat és jól ellegyenek velük, csak közben az nem jó, ha ettől a szülő kényszerűen a rosszabbik oldalra kerül. Mert a házi feladatot a szülőnek kell megcsináltatni a gyerekkel, neki kell mindenféle házirendet betartatni vele, és még sorolhatnánk. Szóval nem arról van szó, hogy a nagyszülők ne kényeztessék az unokát, csak arra figyeljenek, hogy a szülők ettől ne tűnjenek túl rossznak.
2. Az arany középút
Érdekes dolog ez a nagyszülőkkel, mert hol úgy tűnik, mintha túl engedékenyek, hol pedig mintha túl szigorúak lennének. Magyarán miközben mondjuk az étkezés területén még él bennük az „ami a tányérodon van, azt meg kell enni” hozzáállás, addig például a lefekvés kérdésében sokkal engedékenyebbek, mint a szülők. Pedig jó lenne valami középutat találni, közelítve egymáshoz az elvárásokat.