Ha Köpcöshöz mész, itt nincsen megállás

„Mi jutott eszembe az Alföldről, még nem oly régen? Kb. ugyanaz, mint neked, ó nyájas olvasó. Homoki lőrék, tablettás borok, zörgős műanyagkannák, jövedéki csalás és társai. A hatalmas területen, a pest megyei Csepeltől le délre a szerb határig, keleten pedig a Tiszáig terpeszkedő Kunsági borvidék még ezen belül is műfajteremtő.

Csengőd falu határában járunk, amely éppen csak kívül esik az aranyháromszögként elhíresült Soltvadkert, Kiskőrös és Kecel által határolt vidéken. Egyesek bizton állítják, a kis régió jómódúsága az elnevezés oka, mások szerint a Bermuda-háromszög sem tudna annyi szőkítésre váró fűtőolajat és jótékony kristálycukrot elnyelni, amennyi a kilencvenes években ide beáramlott. Nehéz helyzetben van az alföldi bor, ez nem is kérdés és az elmúlt húsz évben vajmi kevés történt, hogy reálisan értékelt helyét a fejekben újra elfoglalja. Hiába tömték ki a soltvadkerti Frittmann Jánost (2007), majd a csepeli Gálné Dignisz Évát (2013) a naftalinszagú Év Bortermelője díjjal, ez maximum csak rajtuk segített, az alföldi bor kereke tovább pörög a homokban.

Pedig nagy tévúton jár az, aki szerint az Alföldön csak az alapszükségletet lehet kielégíteni. De a megoldás létezik, egyúttal kézenfekvő is: nem a homoktenger, hanem tán a gazda akarata és képessége a nyitja. Csengődnél messzebbre sem kell menni, ahol Köpcös félreeső tanyája az alföldi bortenger váratlan szingularitása. Nem élvez ez semmiben sem kiváltságos előnyöket, mert a puszta ugyanúgy kegyetlen itt is, mint máshol. De míg sokan egyhelyben állnak, itt az alkotó energia kitörni látszik és egyszerre számlálatlan dimenzióban mozog…

(...)

Ez az egész egy dolog… Ha Köpcöshöz mész, itt nincsen megállás, mert némi bor után záporozni kezdenek az ételek. Kivétel nélkül a gazda ízlése mentén elkészített, egytől egyig kiváló cuccok. 6-8 órás füstölésű, hártyavékonyra vágott érlelt kacsamell és valami egészen zseniális paprikás szalámi. Aztán az elmaradhatatlan sült kolbász és roppanós hurka, jól zsírjára sütve. Aztán előkerül egy jó lábos töltött káposzta, és amikor én már komolyan azt hittem mindannyian Köpcös tanyáján halunk meg és a másnapi helyszínelőknek nem lesz nehéz megállapítani, hogy mi vitt bennünket a sírba… no, akkor még desszertnek egy tepsi frissen sült tarja érkezik.

Aztán beindult a kísérleti osztály. Köpcös az utóbbi időben gyümölcslikőrökkel kísérletezik, egyelőre saját (és barátai) örömére. Málna, szamóca, fekete ribizli és meggy. Az egészséges gyümölcs meggypálinkában vagy borpárlatban ázik (1kg gyümölcs, 1 liter szesz), majd kap egy kis cukrot, ha szükséges, némi savat is. Csakis azt bele, amit kell. Mind jó volt, de olyan feketeribizli likőrt sikerült készíteni, ami mellett a legjobb crème de cassis-ok simán elbújhatnak, felejthetetlen!”