Vájdlingból szívták a port GFG 50. születésnapján?!

„Azok a srácok, akik a 888-at írják, sokkal jobb újságírók, mint a Népszabadság gőgös, beképzelt újságírói” - mondá G. Fodor Gábor alig két hete, a sok gőgös, beképzelt újságíró - nem csak a Népszabadságéi - meg gurgulázva hahotázott a főszerkesztő szavain.

Vesztükre. Ma már nem hangoskodnak, nem járkálnak olyan büszkén-hetykén! Most csak állnak lehajtott fejjel, lógó orral, megsemmisülve mind.

Október 23. után mi mást is tehetnének? A nap után, amikor a forradalom 60. évfordulóján a G. Fodor-csapat forradalmasította egyúttal az újságírást is. Amikor kiderült, hogy a főszerkesztő minden szava igaz volt.

Olyat is megláttak, amit előttük még soha senki. Eseményt, amely még meg sem történt! Sőt, később sem történt meg!

Ez tényleg bravúr. Az igazán nagyok orákulumként mondják meg, mi történt egy eseményen, amely még el sem kezdődött. 

Így: 

Amint látjuk, 17.12-kor beszámoltak arról, mi történt Vona beszéde alatt! Miközben a Jobbik-elnök csak három perccel később, 17.15-kor kezdett beszélni! Mi ez, ha nem szupertempó? 

Hogy Vona beszéde jobbára uncsi volt és semmilyen rendbontás meg botrány nem volt alatta, az csak a gőgösök, beképzeltek szerint csökkenti a 888 forradalmi érdemeit.

A valódi nagyság, a valódi teljesítmény ráadásul olyan, hogy távol áll tőle az irigység, ad a magáéból másnak is, nem sajnálja azt, amije van. És mit tett a 888 a bravúros teljesítmény után? Éppen ezt. 

Nem sokkal később ugyanis már így jelent meg az oldalon a rövid, ám annál jelentőségteljesebb beszámoló:

Alázat és szerénység. E kettő magyarázhatja csak, hogy míg először a saját információikra hivatkoztak, később nem akarták megtartani maguknak a sikert. Immár a testvérlap Origo is részesül a dicsőségben. Nem érdemtelenül: ők, igaz jóval rövidebben, de már 17.05-kor megírták, hogy botrány és lökdösődés volt Vonáéknál. 

Mivel sajnos nem mindenki látja meg a nagyságot rögtön, akadékoskodókból az üggyel kapcsolatban később sem volt hiány. A Jobbik párttévéje például nem átallotta felkeresni a 888 főhadiszállását, hogy kérdésekkel bombázza az újságírókat. Olyanokkal, hogy mégis hogyan láttak a jövőbe? Hogy csak nem tudomásuk volt arról a csoport romáról, akik rendet akartak zavarni, de aztán végül a Vona-beszéd előtt háromnegyed órával távoztak a Corvin-közből? Hogy netán szervezett provokátorok voltak tehát, akikről valahogy a 888-asok is előre tudtak? 

Szerencsére a 888 nem hagyta magát. Hétfőn kitették ezt: 

„Legalább egy órája itt vacognak az ajtónk előtt a jobbikos TV munkatársai. Aggódunk értük, mert egyrészt felvették a 444 tempóját. Előzetes bejelentkezés és időpont-egyeztetés nélkül ostrom alá vettek bennünket. Másrészt aggódunk, mert kurva hideg van. Megértjük, hogy itt kell állniuk, ők csak parancsot teljesítenek. Ugyanakkor kollegiális alapon arra kérjük az N1TV főszerkesztőjét, hogy engedje meg nekik, hogy beüljenek a szomszéd kocsmába, nehogy megfázzanak. Teát és takarót természetesen adunk nekik, ha kérik.”

Olyan laza, olyan bátor! Kopogtatunk? Kérdezgetünk? Az újságírásnak a háromszor nyolcadik mennyország magasságában leledző új minőségével ez nem fér össze!  

Ahogy a kamerázás sem. Az N1 TV-nek ezúttal mégis hálásak lehetünk: legalább tudjuk, látjuk, kiket tisztelhetünk a vagány, bevállalós, laza új iskola megteremtőiben. S látunk végre igazi bátorságot! Férfias kiállást! 

Az új idők új újságírásához felnőni persze nem könnyű, de azért ez egyszer mi is megpróbálkozunk vele: reméljük, e cikk címe méltóképp képviseli az új irányt. 

Amelyen a továbbiakban sem szándékozunk haladni.