„A nagy rákészülés után egyszer csak mi is bejutottunk. A fánkozó belül jól néz ki, még látványpékség-része is van, de rendelés után kénytelenek voltunk belátni, hogy Új Uralkodó Osztály ide, oligarcha férj oda, Tímea fánkozója sem tud kibújni a bőréből, amennyiben egy olyan gejl édességtípust árulnak benne, ami minden émelyítő édessége ellenére alapvetően tök érdektelen. Pedig mi mindent megtettünk, tízféle fánkot és kétféle bagelt rendeltem, köztük olyant is, ami a kaszinókoncessziókra tett finom utalásként platinahatású csillogó gyöngyökkel van megszórva. De kiderült megint, hogy a fánk akkor sem tud kibújni a bőréből, ha a megszokottnál finomabbra csinálják. A bagel legalább nem émelyítő, sőt a maga módján finom is, de kicsi és egyáltalán nem bagelszerű a tésztája, hanem túl könnyű.
Azzal az érzéssel ültem motorra, hogy jó volt a marketing, de ez is csak egy érdektelen fánkozó igazából, ráadásul örökké szégyellhetjük magunkat, hogy nem sütöttük el Herczeg riporter előre kitalált poénját, miszerint ha meglátunk egy fideszes politikust, kínáljuk meg egy fánkkal, azzal a szöveggel, hogy »Vegyen egyet! Bűnözzön egy kicsit!« Azzal nyugtatom magam utólag, hogy egy fideszes sem mert odanézni, amíg ott voltunk.”