The Tomorrow Children

2016. október 11. 08:16

A világ elpusztult. A Föld síksággá, üres, fehér vidékké változott, amit úgy hívnak: a Void. Az Üresség. És ezt csak néhol törik meg városkák és furcsa alakú szigetek. Mi pedig klónok vagyunk, mesterséges lények.

2016. október 11. 08:16
Sárpátki Ádám
SFmag

Legalábbis a videojáték kezdetén ezt mondja nekünk – vélhetően oroszul – a nagy semmi közepén álló képernyő másik feléről egy kicsit sem kedves figura. A feladatunk nagyon egyszerű: dolgozni. Nyersanyagokat és matrjoska babákat gyűjteni, fejlesztéseket eszközölni a városon, áramot generálni, és megvédeni a városunkat a fehér ürességet járó bizarr szörnyek, az Izvargok támadásaitól.

Kifejezetten tetszett és érdekesnek találtam, hogy az egész játéknak elég depresszív, szovjet és végzetszerű hangulata van – ezt valamiért furcsamód nosztalgikusnak is találtam. A városok között – jó moszkvai mintára – a metró segítségével utazhatunk, és aztán minden városból buszra szállhatunk, hogy eljussunk a Void közepén álló szigetekhez, ahol aztán dolgoznunk kell. Busz nélkül meg sem érdemes próbálnunk túl messzire merészkedni, mert egy idő után a hatalmas fehérség futóhomokká válik, és elnyel bennünket.

A szovjet hatást az is elősegíti, hogy a városszerte elhelyezett monitorokon folyamatosan játsszák a propagandát, sőt, még a »dolgozói buszokon« is orosz rajzfilmek mennek.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!