Betemetetlen lövészárkok

„Orbán Viktorék fogták a szocialista kormányzás minden gőgjét, arroganciáját, cinizmusát, és átkötötték egy nemzeti színű szalaggal, majd ugyanezt tették a kommunizmus propaganda-kézikönyvével is. Magánosították az egész országot, saját javukra felhasználták a magyar társadalom megosztottságát és létrehozták a maguk Kádár-rendszerét, azt, aminek a lebontásához egykor ők is segédkeztek.

Most 2016-ban, a forradalom 60. évfordulójára hősi pátoszt emeltünk az ’56-os forradalom és szabadságharc köré. A jó és a rossz harcává vált, amely mintha sose akarna véget érni, vagy sosem akarnák, hogy véget érjen. A hatalom irányítói mintha azt sulykolnák folyamatosan, hogy ők ’56 hősi szellemének örökösei, kiteljesítői, akik pedig nem értenek velük egyet, nem tartanak velük, azok mind a kommunista ellenség utóvédjei. Ebben a lövészárokban élünk. ’56 legfontosabb tanulságának az lett kikiáltva, hogy Magyarország sorsát mindenkor hősök és árulók alakítják. Sokáig én is abban hittem, hogy ez a legfontosabb végkövetkeztetés. De már nem. 1956-nak persze vannak hősei, áldozatai, bűnösei, árulói….én mégis inkább testvérharcaink egy tragikus mementóját látom benne. Ha pedig van tanulsága, akkor számomra az, hogy 60 évvel később ideje lenne megbékélnünk egymással a szakadatlan harc helyett. A kommunistázás, a nácizás, a jobbozás, balozás a XX. század sebeinek az örökös feltépése.”