Üljön szépen otthon és várjon. Próbáljon ne gondolni a 92 éves nénire, akihez kétnaponta házhoz ment, felejtse el az infarktusos és az agyvérzéses betegeit is. Ha meglátogatja őket, szerződést szeg, hiszen felmentettem Önt a munkavégzés alól. Ha csak egy lázmérőt a hóna alá dug valakinek, szerződést szeg. Ha bead egy oltást, szerződést szeg. Magának az a dolga, hogy várjon. Ha valahol elmondja, mit tettem, azonnal cáfolok, sőt, nem is én, hanem valaki, aki felvállalja ezt. Közleményekkel árasztom el azokat, akik tudnak az Ön helyzetéről. Húzom az időt, nem lesz olyan egyszerű találkozni velem. Ha megkérdezi, miért, csak annyit mondok, sokba kerül a betegellátás, nem éri meg gyógyítani, szerezzen befektetőt egy nap alatt, írjon tervet, hogyan lehet mindez, amit itt maga körül lát nyereséges.
És nem elég mindez, Ön mindeközben azon rágódik, mi van a 92 éves nénivel. De bármit is tesz, falakba ütközik, és mindeközben a praxisával sem tud mit kezdeni, nem tudja átadni másnak, mert a rendelő kulcsai és a papírjai nálam vannak.
- (pár másodperc csend) Nyomorultak ezek. Ezt nem lehet megtenni senkivel. A szemem elé ne kerüljenek! Itt az Algopyrin-recept és a papírjai. Nyugodjon meg. Mikor lesz legközelebb tüntetés?”