„A lengyel történet kevéssé különbözik a hazaitól. Ott is azt tapasztaljuk, hogy a túlhatalomhoz jutott szélsőjobboldal minden erejével erősíti jobboldali, tradicionalista táborát. Szövetségeseket keres a még szélsőségesebb, még inkább konzervatív csoportokban. Mind a két párt ennek jegyében keresi a kapcsolatokat a szélsőjobboldali nacionalistákkal. Nálunk a Jobbik idegengyűlölő, rasszista híveit szolgálják ki, Lengyelországban a hasonszőrű nemzeti radikálisoknak udvarolnak. Az egyház egyes követeléseinek kiszolgálása is ennek a taktikának a része. Mindezt a nemzet, a kultúra védelmének ürügyén teszik mindkét országban.
Az esős időben is lengyel nők tízezrei mentek hétfőn fekete ruhában az utcára, hogy tiltakozzanak amiatt, hogy fanatikusok határoznának az ő életükről, egészségükről. Természetesen nem az abortusz mellett tüntettek. A művi vetelést önmagában senki sem akarhatja. A nők döntési joga a tét, az, hogy felnőtt emberként maguk határozhassanak a testükről. Lengyelországban a születésszabályozás lehetősége sem mindenütt hozzáférhető, mert helyi politikai, egyházi, szakmai és más nyomásra az orvosok sokasága nem hajlandó fogamzásgátló szereket felírni, vagy ha igen, sok patikus megtagadja ezek kiadását. Eleve szűkös jogokat szüntetne meg tehát a jobboldal. Alapvető emberi jogokat.”