Akkor még érintetlen volt az erdélyi falusi kultúra

„Idén lesz 30 éve, hogy megalakult a Tükrös Zenekar, amelynek brácsása és cimbalmosa vagy. Mivel telt az első tíz év a megalakulástól az első album megjelenéséig?

Azzal, amivel a legtöbb olyan fiatal zenésznek, aki valamilyen szinten a népzene körül tevékenykedett. Jártunk a különböző népzenei és táncház táborokba, élveztük azok szabadságát, reggeltől estig muzsikáltunk. Ahogy sokan, akik a táborokban jártak, úgy mi is eljártunk Erdélybe. Mindenki más miatt utazott, volt, akit a tánc vagy a zene érdekelt, volt, aki kíváncsi volt az erdélyi társadalomra vagy a magyarok helyzetére. Akkor az erdélyi falusi kultúra sok tekintetben még érintetlen volt, ettől nagyon izgalmas számunkra, ami ellentmond annak, hogy már a század elején többen megkongatták a vészharangot a hagyományok továbbélésével kapcsolatban. Számomra újdonságot jelentett, mennyire szorosan kapcsolódik a falusiak életmódja az egyházi év ünnepeihez, az, hogy viseletben járnak és viszonylag zárt társadalomban élnek. Ez a szocializmus idején volt, mikor a Ceaușescu rezsimmel elleni szembenállás még jobban együtt tartotta a magyar közösségeket. 

Amit ott tapasztaltunk, nagyon más volt, hisz mi itt a gulyás kommunizmus évtizedében jól elvoltunk, de hiányzott valami igazán komoly fogódzó.

Megéreztük, hogy mennyire más az ottaniak magyarsága, ami új volt számunkra. Itthon ennek nem volt értéke, nem is tudtunk mihez viszonyítani, hisz idehaza akkoriban nem is volt szó a nemzeti identitásról. Ott viszont azt láttuk, hogy a legegyszerűbb parasztember műveltségéhez is hozzátartozott, hogy tudjon néhány verset a legnagyobb magyar költőktől, és hogy e tudásra büszke legyen. Továbbá a legtermészetesebb dolog volt, hogy mindenki ismerte saját faluja táncait, énekeit és mindenki jelen volt a falu ünnepein. Megvolt mindennek a kultúrája, a közösség adta a recepteket az élethez, az udvarlási szokásoktól egész odáig, hogy mi módon szokás megfogadni a zenészeket a mulatságba. A Mezőségen azt is megtapasztalhattuk, hogyan változnak faluról falura a viseletek, a tánclépések, a zenék, a zenekari hangszeres felállások. Hatalmas változatosságot mutatott ez a világ. Mindig vittünk magnót, hogy felvehessük a zenéket, amit hallottunk, és persze igyekeztünk együtt zenélni a falusi muzsikusokkal. Voltunk együtt gyűjteni többek közt a Mezőség falvaiban, Bogyiszlóban, Felvidéken, majd Szatmárban. Megkerestük a zenészeket, és eltöltöttünk velük néhány napot, hogy minél jobban megismerhessük egymást és minél több mindent megtanuljunk tőlük. 

A zenekart Árendás Péter (brácsa), Halmos Attila (hegedű) és Langer Zoli (nagybőgő) (jelenleg a Sabbathsong klezmer zenekar tagja) alapította. Nekem, mikor röviddel az alakulást követően megjelentem a zenekarban nem igazán volt helyem, hisz brácsás már volt, én pedig szintén az voltam. Talán ezért is kezdett jobban foglalkoztatni a cimbalom. Lelkes Andris előtt még hosszabb ideig velünk bőgőzött Doór Robert. Korpás Évi volt az énekese a Tükrösnek sokáig, a legtöbb lemezen Ő énekelt. Az első lemez Magyar népzene címmel a Fonónál jelent meg és az még számunkra, elsősorban arról szólt, hogy minél több dolog kerüljön rá a lemezre azokból a zenékből, melyeket szeretünk.”