„ (...)
Az én korosztályom úgy nőtt fel, hogy aki jól tanul, annak lesz lehetősége választani. Az én feladatom annyi volt, hogy a képességeimnek megfelelően teljesítsek, és az eszem, illetve a viselkedésem alapján ítéltek meg mások. Persze engem is érdekelt a divat, a gimnáziumi bálokon már a szememet is kifestettem, és rém hülye összeállításokról gondoltam azt, hogy nagyon menő. Fontos volt a külső, de nem a másik ruhája, frizurája, megjelenése alapján barátkoztunk, és nem ez volt a központi téma.
Ezzel szemben ma olyanokat hallok, hogy akinek nyolcadikban nincs kiszedve a szemöldöke, azt az osztálytársai szétszekálják, és ugyanez igaz arra, aki nem magassarkúban megy a ballagásra. És sokkot kapok, amikor a kozmetikus azt meséli, hogy a 16 éves lányok teljes intim gyantát kérnek, a fele azért, mert már szexuális életet él, és a fiúk ezt elvárják (!), a másik fele pedig azért, hogy a tornaóra után ne röhögjék ki őket a többiek az öltözőben.
(...)
Mindezek ellenére én bizakodom, hogy akadnak még olyanok, akik szembe tudnak úszni az árral, és tudnak más alternatívát mutatni. Kell, hogy legyen választási lehetőség, hogy a tinilányok lássák a teljes képet, és annak alapján állítsák fel a saját fontossági sorrendjüket.”