A készítők túlzottan a személyes melodrámára koncentrálva csak egy odakent fél választ prezentáltak ezekre, így sajnos csak az elégedettség látszatát képesek nyújtani a film után.
„Ha objektívan, a nézőpontot kitágítva vizsgáljuk a film eseményeit, valójában szinte alig történt itt valami. Vajon az emberiség történelmében hogy maradna meg ez az esemény? Mint egy óriási nagy kérdőjel? Történt itt egyáltalán bármi, vagy a katonaság már megint csak egy csomó pénzt elszórt arcoskodásra és egy helyben pörgésre? Az események valódi hozadékát és eredményeit vajon nem titkosítanák az elkövetkezendő tízezer évre, kizárva így a bolygó 99,99999 százalékát abból ami történt? Spoiler nélkül elég nehéz beszélni a filmről, de természetesen már megint valami huncutság van itt az idővel. Arra a három kérdésre, amiket az előzőekben feltettünk, és feltesz maga a film is - Kik? Honnan? Miért? -, vajon megkaptuk a választ? Nem, nem egészen. A készítők túlzottan a személyes melodrámára koncentrálva csak egy odakent fél választ prezentáltak ezekre, így sajnos csak az elégedettség látszatát képesek nyújtani a film után, a valós katarzist csak egy gombostű hegyével lehetne megmérni. Ted Chiang novellájaként talán jobban működhetett a történet. Mindezek ellenére nem lett egy rossz film az Érkezés, habár most egy kicsit jobban izgulok a Blade Runner 2049 miatt. A hangulata egészen különleges, az akciók teljes kizárásával is sikerült fenntartani szinte végig a feszültséget (ámbár egyetlen apró kis robbanást mégiscsak sikerült beletuszkolni a filmbe, gyanítom a stúdió e nélkül nem engedte volna kigördülni a filmet a gyárból), a lassú és következetes építkezése, valamint a néhol igencsak hátborzongató zenei aláfestése szintén dicséretet érdemel.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Mindjárt itt a karácsony, és ez a legnagyobb vágyam: legyen békesség, jó lenne az egész világban, de legalább itt, Magyarországon; olyan szép ország a miénk, és olyan sok benne a tehetség, erre kellene inkább koncentrálni a sok energiapazarló küzdelem helyett – mondja az idén kilencvenéves Bodrogi Gyula. Ünnepi beszélgetés a bokszmeccsekről, a siker kiszámíthatatlanságáról és az örökre velünk maradó csodákról.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
