Nálunk a diktátorok sztárok

„- Az idén készültek és még nem kiállítottak közül ajánlana nekünk néhányat?

- Az egyik legkonstruktívabb személyiség a mai közéletben, Mészáros Lőrinc, aki nagyon sok számmal van terhelve mindennap, komoly összegekkel kell foglalkoznia és a megértésem és szimpátiám jelenként az orosz konstruktivisták újraértelmezett stílusában jelenítettem meg, mint egy tengerészt, aki a pénz tengerén hajózik. De mutatok egy másikat, ezen Donald Trump amerikai elnökjelölt látható punk stílusban, a frizurája azért is olyan, mint egy punk taraj. Másrészt olyan rikító színekben pompázik, amelyek a nyolcvanas évek lázadóira voltak jellemzőek. Emellett a naiv stílus és némi expresszionista elemek keverednek még ezen a festményen. Az egyik főképemnek tartom ezt a másik festményt, amelynek az a címe, hogy Kádár János belép a Fideszbe. A képen Kádár és Orbán együtt látható. Egy piros fehér zöld címerben helyeztem el őket, kalocsai népi motívumokkal megspékelve. Ami pedig a kép címét illeti, ezzel bárki ki lehet békülve, illetve senki sem. Egyrészt a Fidesz lehet, hogy örülne, ha Kádár belépne a Fideszbe, de ugye tudjuk, ez már nem valósulhat meg. Persze a két rendszer bizonyos analógiáira is utal ez a cím. Másrészt, miközben mindenki korszakváltásról beszél, úgy látszik, azért bizonyos dolgok mégsem változnak.

- Kádárt és Orbánt egy képre festeni, önmagában nem provokáció?

- Én ezt inkább realizmusként fogom fel. Van egy ország, amelynek létezik egy bizonyos múltja, amely bennünk él. Nyilván, hogy ennek kapcsán bizonyos gondolatok, arcok, élmények újra felidéződnek. Ezekkel az emberek szembesülnek. Értékelhető ez provokációként is, de felfogható egy izgalmas, szép lelkiállapot megjelenítéseként is.

- Hogyan választ modellt?

- Minden nap átnézem a bulvár és politikai sajtót, a heti és napilapokat. Érdekelnek az újdonságok, az események, hogy mi is történik velünk. Ennek értelmében választok aktuális alanyt.”