„Reggel már a »Tanár úr kérem«-ből olvastam. Délelőtt Jancsinál voltam. Már a nagyszobában dolgoztunk. Nagyon szép idő volt. Jancsival a naplónkat írtuk. Nagyon sok repülő járt a levegőben. Röpcédulákat dobáltak, de balszerencsénkre a Corvin tetejére estek. Ma jelent meg először a »Függetlenség« c. napilap. Délelőtt ugyan nem lőttek, de délután versenyeztek a mennydörgéssel. Később megtudtam, hogy a Kommunista Párt székházát lőtték, ami a Tisza Kálmán téren van. Apu később elment megnézni, hogy mi van. Mikor hazajött, azt mondta, hogy a felkelők két ávóst felakasztottak lábuknál fogva egy fára. Az egyik rendőrruhában, a másik pedig magyar páncélosezredes ruhában volt. Mind a kettő részeg volt, borosüveggel a kezükben mentek és énekeltek, mikor az egyetemisták elfogták őket. Mindkettőjüknek kokárda volt a gomblyukában, azért, hogy megtévesszék a felkelőket, mert a felkelők üldözték az ávósokat. Az egyetemisták azonban nem tudták mind elfogni az ávósokat, mert azok a 2 emelet mélyen fekvő pincébe menekültek. Erre az egyetemisták vizet engedtek a pincébe, de hiába, mert később meg-tudták, hogy a földalattival van összefüggésben. Ma még itt volt Kolics bácsi, aki a Práter utcában lakik. Azt mondta, hogy ott volt ám nagy rombolás, mert velük szemben van az iskola, amely tele van felkelővel és ezért ezt is lövik az oroszok. De már az iskolában is összekeveredtek az ávósokkal, és találtak egy titkos leadót és egy ávósruhát. Este a rádió már Szabad Kossuth-rádió néven jelentkezett, és bemondta, hogy megalakult a nemzetőrség, Mindszentyt kiszabadították.”