Elnökválasztás egy korporáciában II.

„A válasz is egyértelmű a Fidesz részéről: lehetőleg gyorsan, amíg lehet kell »biztonságban tudni« a médiapiac meghatározó részét, hisz ha ez a jelenség eléri hazánkat (Soros Gyuribá révén már a spájzban van), akkor hamar ott fogunk tartani,hogy mondjuk a magyar  nyilvánosság is egy amerikai gigacég »leányvállalatává« lesz, ezzel befolyásolva és tulajdonképp gyarmatosítva az adott államot. A világon pedig erre a válasz az, hogy atomerős állami médiakorporation-öket hoznak létre a „médiaimperielista cégekkel« szemben.

A jelenség nem ma született azonban. India, Egyiptom és Indonézia már 1977-ben elérte, hogy Amerikát a »médiaimperializmus« jelensége miatt az UNESCO-ból egy időre kizárták, hisz a médiacégeken át közvetlenül voltak képesek befolyásolni fejlődő országok belpolitikáját. Ez ma sincs másként, és – egyfajta ellenreakcióként – láthatjuk, hogy Amerika ellenfelei is létre akarnak hozni versenyképes hírforrásokat, hogy a »médiabirodalmakkal szemben« alternatív hírforrásokat működtessenek. Az oroszok ez irányú törekvései tűnnek eddig a legsikeresebbnek, főleg miután Assange-ot sikerült beszervezni, valószínűleg a jó öreg hosszú lábú KGB-s ügynökök révén. Azóta Clinton mamit a saját eszközeivel gyomrozzák, hisz Assange kb. heti rendszerességgel szivárogtat, amihez az oroszok támogatta »médiabirodalom« készséggel asszisztál. Az oroszok az amcsik spájzában vásárolgatják be magukat jobbos portálokba, és terítik az alt-right körökben az alternatív híreket. Az Al Jazeera tévé létrehozása azonban hasonló megfontolások révén jött létre, amit pedig Katar állam hercege személyesen pénzel pont azért, hogy a nyugati médiabefolyás alól az arab világot mentesítse és ezzel pluralitást teremtsen például az arab nyelvű CNN adásokkal szemben, amelyek egyértelműen az amerikai érdekek szócsöveiként szolgálnak.

Összegezve azt láthatjuk, hogy a magyar sajtópiac sajátos »szerkezete« sokkal inkább egy kényszer és egy ellenállás szülte helyzetből következik, ahol az ország egyik alapvető érdeke, hogy erős, önálló nemzeti vagy legalábbis lojális háttérrel rendelkező, önálló életre képes média-birodalmakkal teremtsen pluralitást a nyugati médiaimperializmussal szemben. Hazánk érdeke az is, hogy a politikai szélirányoktól függetlenül lehetőleg stabilizálja ezen médiumok piaci helyzetet, hogy – a kilencvenes évekkel ellentétben – a magyar médiapiac meghatározó része hazai és lehetőleg konzervatív kézben legyen, hisz minden »külső befektető« egyben potenciálisan egy erősebb ország médiabirodalmának trójai falova.”