Az alapító atyákhoz kell visszatérnie az EU-nak

„Ahogy az Európára nehezedő kihívások egyre mélyülnek és az amerikai érdekek is veszélybe kerülhetnek, úgy az Európai Uniót ért kritikák mindinkább felszínre törnek: »az EU túl bürokratikus. Az ösztönei túl protekcionisták. A döntéshozó szervei lassúak és átláthatatlanok. A külpolitikája túl naiv és nem törődik védelmi és biztonságpolitikai megfontolásokkal« – írja a Wall Street Journal szerzője.

Egyszóval, ami ma Európa legfőbb problémáját jelenti, az az, hogy túlzottan európai. Azonban az EU azért van válságban, mert a vezetői nem eléggé európaiak, ezért a kontinensnek a realista politika hagyománya felé kell fordulnia, ami segített létrehozni a modern uniót.

De Gaulle, Adenauer és De Gasperi konzervatív-nacionalista gondolkodásmódja, a két világégés tapasztalatai, továbbá »érzéketlen geopolitikai gyakorlat« eredménye volt az európai egység. Németország és Olaszország a fasizmus okozta katasztrófa utáni világban keresték az együttműködést lehetőségét. Franciaország egy koalíció lehetőségét látta, aminek révén európai hatalmát és globális befolyását akarta megszilárdítani. Mead szerint az alapító atyák nem gondoltak országuk nemzeti múltjának és identitásának eltűnésére; de »támogatták Európát, mert ez tűnt a legjobb útnak, amin az általuk vezetett embereket vezették«.

Ennek az előrelátó európai vezetőknek a generációja jól felismerte az adott történelmi helyzetet. Egy erősebb, egyesített Európa megakadályozta a további szovjet előretörést (ami az amerikaiaknak is az érdeke volt), miközben szolgálta az alapító országok nemzeti érdekeit is. Az elemzés felhívja a figyelmet, hogy ezeknek a vezető politikusoknak nem merült fel a fejében a »kozmopolita szuperállam” gondolata; sőt ellenkezőleg: a szovjet fenyegetés miatt saját katonai erejüket igyekeztek növelni. Az 1970-es években az ún. »hard power« továbbra is meghatározó szerepet játszott a kontinens politikai gondolkodásában. A Willy Brandt nyugatnémet kancellár által meghirdetett »keleti politika« (Ostpolitik) a Szovjetunió és a keleti blokk politikai, katonai, gazdasági bomlasztását és meggyengítését célozta. A nyolcvanas években Helmut Schmidt és Helmut Kohl nyugatnémet kancellárok Ronald Reagan amerikai elnökkel együttműködve telepítettek rövid hatósugarú nukleáris rakétákat.

A hidegháború vége óta az európai vezető politikusok által követett irányvonalat főként Wilson amerikai elnök által az első világháború után kidolgozott 14 pontjának a szellemisége határozza meg. Eszerint a liberális világrendet a nemzetközi intézmények szabályozzák. Az Unió jelenlegi válságában azonban láthatóan nem tud felülkerekedni a problémákon ennek a gondolkodásmódnak a szellemében. »Ahhoz, hogy megoldja ezeket a problémákat, Európának a gyökerekhez kell visszafordulnia” és a realista államvezetés eszköztárához kell nyúlnia.”