A legutolsó nyomozás – Ben H. Winters: Az igazság határán

És én még panaszkodtam, hogy nem olvastam idén kiemelkedően jó könyveket. Az van, hogy Ben H. Winters Az utolsó rendőr-trilógiája egy az egyben szuper, és azt javaslom mindenkinek, hogy egyben olvassa el az egészet. Nagyjából három nap alatt ki lehet végezni az egész sorozatot, de ha valaki jó krimit keres némi apokaliptikus felhanggal, vagy csak egyszerűen egy jó írótól akar olvasni valamit, akkor ne habozzon.

Nem elég, ha bemondásra azt állítom, hogy jó? Akkor vegyük át.

A történet röviden: Hank Palace fiatal rendőr, akit a világon uralkodó furcsa körülmények következtében sebtében nyomozónak neveznek ki. Furcsa körülmények alatt azt értem, hogy egy nagy meteor tart a Föld felé, és jó eséllyel mindenki meg fog halni rövid időn belül. De Hanket ez igazából nem zavarja abban, hogy kiélvezze, amire mindig is vágyott: nyomozó lett. Az első kötetben egy öngyilkosságnak látszó ügyet göngyölít fel, a másodikban pedig ugyan már nem nyomozó, de egy eltűnt személy után kezd el kutatni.

Az egész trilógia átívelő szálát a meteor mellett Hank húga, Nico adja, aki szépen lassan belekeveredik valamiféle összeesküvésbe, ami a meteor eltérítésével kapcsolatos. Hank szerint baromság az egész, de Nico kitart az ügy mellett. Fokozatosan haladunk a világvége felé. A harmadik kötetben már csak hetek vannak hátra, de Hanknek még dolga van: meg kell találnia a húgát. A nyomok pedig egy ohioi kisváros rendőrkapitányságára vezetnek. Nyomozónk a második kötetben megismert tolvajjal, Cortezzel indul útnak, hogy megtalálja Nicot.

Az első kötetben még nem biztos a közelgő tragédia, a másodikban fokozatosan szétesik a társadalom, a harmadikban pedig már egy egyértelműen apokaliptikus világ tárul elénk. Az emberek vagy ölik egymást, vagy orgiákat tartanak, vagy bezárkóztak valahova. Winters részleteket felvillantva, biztos kézzel tárja elénk a széthulló társadalmat, az emberek reakcióit, a végét váró emberiség utolsó napjait, és benne Hank Palace-t, akit tovább hajt az igazság utáni vágy, na meg a testvéri szeretet.

Hank tényleg az utolsó nyomozó: már az előző kötet kapcsán is megjegyeztem, hogy klasszikus hard-boiled detektív, akit ütnek, vernek, meglőnek, de megy tovább, mert helyre kell állítani a világ rendjét – még akkor is, ha ennek rendnek már rég vége van, a világnak meg hamarosan vége lesz. Miközben főhősünk rendre elgondolkodik mások túlélési stratégiáin, hamar világos számunkra, hogy az ő túlélési stratégiája ez: ragaszkodni egy felfejtésre váró ügy megoldásához. Addig nem lehet vége a világnak.

Ben H. Winters pedig mindezt remek hangon, hézagmentesen, nem túlírva, szépen adagolt izgalommal, összeszedett prózával tárja elénk. Nem tudok mást mondani, mint hogy nagyon rendben van. Ezek után biztos befizetek a következő regényére, ami alternatív történelmi cucc, a rabszolgasággal foglalkozik, és angolul már megjelent, magyarul pedig jövőre érkezik az Agave Könyveknél. A trilógiából készülő sorozatot pedig ki nem hagynám.