Magamról (2008)

„»Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.«

Antoine de Saint-Exupéry

Az újságolvasó ember annyi információ birtokában van rólam, hogy szinte jobban ismer, mint én saját magamat. Természetesen ez csak a látszat, és mint ahogy tudjuk a, látszat csal. Sokat gondolkoztam, hogy indítsak-e weblapot, mert azt tanácsolták nekem, hogy ennyi börtönben töltött év után jobb, ha csöndben meghúzom magam. Küldtek többen meghívót az iwiw - re is, amit nem használtam fel, mert úgy gondolom, hogy aki ismer engem az itt is megtalál és gyakorlatilag a weblap minden olyan lehetőséget kimerít, amelyet az iwiw felajánl.

Egész életemben a tökéletességre törekedtem, amit nekem sem sikerült elérnem, de úgy gondolom, hogy valamennyi álmomat valóra váltottam, amellyel akaratomon kívül sok embert magamra haragítottam. Nem számoltam az emberi gyarlóságokkal, az irigységgel, a kisszerűséggel, az ostobasággal. Nem vagyok jó emberismerő, akiket magamhoz közel engedtem főleg a családtagjaimra, gondolok, mind becsaptak, megloptak, elárultak. Isteni áldásnak tartom a barátaimat, szép számmal maradtak mellettem és ők voltak azok, akik elhitették velem, hogy a gödörből is van kiút. Van egy fontos mondat, amely segített a túlélésben azért írom angolul, mert mindig így használtuk: NEVER GIVE UP / soha ne add fel /.

»A barátok azok a ritka emberek, akik megkérdezik, hogy hogy vagyunk, majd megvárják a választ.« / Ed Cunningham /

Hiszek Istenben, naponta olvasom a bibliát, mégsem tudom betartani az isteni törvényeket. Nem vagyok képmutató csak egy gyarló ember. Mindazon által úgy vélem, hogy az emberiség hiába próbálkozik a liberalizmussal és találnak ki újabb és újabb törvényeket, amelyek állítólag jobban megfelelnek a társadalom jelenlegi fejlődési fokának, annál jobb törvényeket ma sem tudok elképzelni, mint amilyeneket Mózes kapott a Mindenhatótól a Sinai hegyen. Itt a példabeszédekből szeretnék idézni valakinek, aki tudni fogja, hogy ez az idézet neki szól: »Aki apját vagy anyját átkozza, annak mécsese a legnagyobb sötétben alszik ki. Az előre kikövetelt örökségen végül is nem lesz áldás.«

Nagyon fontos az ember életében a sport! Ma már 58 éves vagyok, de egy percre sem hagytam abba a rendszeres testmozgást. Minden kornak meg van a megfelelő sportja, míg fiatal voltam a küzdősportokat kedveltem, később az erősportok bűvöletében éltem, ötven év felett a könnyed atlétikus mozgást kedvelem. Rendszeresen futok és akkor van időm gondolkozni, a legjobb ötletek futás közben jutnak eszembe. Életem legnehezebb időszakán is a futás segített rajtam, a legmélyebb depresszióból is kirángatott, és erőt adott a további csapások elviseléséhez.

Az állatokhoz fűződő barátság hosszú időre nyúlik vissza, mindíg támogattam az alapítványokat, különősen a kutyákhoz és a cicákhoz vonzódom. Jelenleg is nevelgetek egy házi cirmost, aki másfél éves, és fantasztikusan szép, kedves macskusz. Egyszer ha sok pénzem lesz, biztos hogy létre fogok hozni egy állatmenhelyt.

Sok ember hajkurássza a pénzt, a gazdagságot, én magam is beleestem ebbe a hibába évekkel ezelőtt, de az élet bölcsességre tanított; a gazdagság és a tekintély mulandó. /Prédikátorok 7.14/: »A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.« Mit tehetnék még hozzá? Semmit! A lényeg, a legfontosabb az életben az egészség, szabadság, boldogság. Talán elmondhatom most, hogy boldog vagyok, megtaláltam a páromat, akivel fél éve felhőtlen boldogságban élek, nem vagyok szabad, mert háziőrizetben várom a büntetőügyem befejezését, nincsenek millióim, nincs autóm, de a lelki egyensúly kárpótól mindenért.

Elkövettem egy óríási híbát korábban, olyan dologba ütöttem az orrom, amihez nem értettem, elkezdtem politizálni. Volt egy számomra szímpatikus - akkoriban vezető - politikus, aki a bal oldal meghatározó személyisége volt, és elkezdtem segíteni neki, hogy a befolyása ne csökkenjen a pártján belül. Óríási tévedés volt ez, a rendithetetlen ólomkatona úgy csúszott át a másik oldalra, mintha mindig is azon az oldalon állt volna. Nem ő volt az egyetlen akiben csalódtam. Én mélyen megvetem azokat a zsonglőröket, akik úgy váltogatják a meggyőződésüket, mint mások a fehérneműjüket. Számomra Giordano Bruno az etalon, soha nem tudnám elárulni a társaimat, hitemet, meggyőződésemet. Leszűrtem egy fontos tanulságot, »az ostobák nagy méltóságra kerülnek, az érdemesek pedig alacsony sorsra jutnak.« /Prédikátorok 10.6/

Mit mondhatnék még ? Kellemes szórakózást és jó böngészést kivánok !”