Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Vicces, hogy annyira basszuk a csőrüket, hogy ők maguk hoznak létre velünk szemben újságot, ahol egy stratégiai igazgató leül és megpróbál jobb cikkeket írni, mint a 444. És aztán jó látni azt is, hogy mennyire nem megy nekik. Interjú.
„Uj Péter valóban több interjúban utalt rá, hogy a 444 magja azért jött el az Indextől, mert a tulajdonos beleszólt a tartalomba. Viszont a tulajdonosaitok között most is vannak határozott politikai értékrendet képviselő szervezetek, mint a Soros György érdekeltségébe tartozó Open Society. A 2014-es választások idején támogattak is titeket választási visszaélések leleplezésében. Ők nem befolyásolják, hogy mit illik vagy nem illik feldolgoznotok?
TBG: Soros nincs a tulajdonosaink között, van viszont egy sokak mellett az ő alapítványa által is támogatott médiás befektetési alap. De ha az a kérdés, hogy egyébként én, mint újságíró világnézetileg, politikailag egyetértek-e Sorosnak és az Open Societynek az elképzeléseivel, akkor igen, inkább ebbe az irányba hajlok. De ilyen jellegű megkötések nincsenek nálunk.
ÁD: Semmilyen jellegű megkötés nincs. Se szerkesztői, se gazdasági, politikai iránymutatás nincs nálunk. Ezekkel az emberekkel, akiket frappánsan Soros Györggyel azonosítanak, soha nem is találkoztam. Sorosnak magának semmilyen tulajdona nincs a 444-ben, pedig egyébként szívesen látnám az ő pénzét, akkor legalább nem valamelyik hirdetőnek kellene dolgoznom egész héten. Két éven keresztül egy székem nem volt a szerkesztőségben, legalább egy nyamvadt széket kaphattam volna.
Hogyan látjátok az online újságírás és a média mai helyzetét? Ha holnap a 444 bezárná a boltot, ahogy tette ezt jó pár médium az elmúlt években, hová mennétek? Mit tudnátok kezdeni magatokkal?
TBG: Nem biztos, hogy szívesen el tudnék menni bárhová is, már ha ezt akarom csinálni, amit most, de az sem biztos egyébként, hogy ezt akarnám tovább csinálni. Viszont nem akarom megvédeni a mostani helyzetet, de valójában ez a fajta alárendelt szerep mindig is megvolt a politikával szemben, csak a politika nem volt ennyire viharos, mint az elmúlt években. Most nagyobbak a hullámok, nagyobbak a koccanások is. Nem voltak ekkora ügyek, nem forogtak ekkora pénzek kockán.
ÁD: Valóban nyomasztó tud lenni ez a permanens médiaháború. Én a reklám világából jöttem, valószínűleg visszamennék ebbe a szférába, ha a 444-et beszántanák. De egyébként látok vicces dolgokat is ebben. Mostanra odáig jutottunk, hogy a politika nem elégszik meg az irányított újságírókkal, hanem oda ülteti a saját kommunikációs szakembereit, és a kormány közvetlen kommunikációs stábja újságokat kezd alapítani, akár közvetlenül egy-egy adott vetélytárs ellen. Vicces, hogy annyira basszuk a csőrüket, hogy ők maguk hoznak létre velünk szemben újságot, ahol egy stratégiai igazgató leül és megpróbál jobb cikkeket írni, mint a 444. És aztán jó látni azt is, hogy mennyire nem megy nekik. Közben mi ott ülünk húszan abban a kis lepukkant szerkesztőségi szobában, fingszagban és csótányok között, ők meg Soros milliárdokat meg cionista összeesküvést vizionálnak mögénk. Én ezen tényleg jól szórakozom.
TBG: Azért várjuk ki a végét. Régen az ellenzéki újságírókat bebörtönözték, ma azt csinálják, hogy megpróbálják kihúzni a szőnyeget a lábaid alól a hirdetési pénzekkel. Lehet, hogy ennek a folyamatnak a vége tényleg az lesz, hogy nem marad senki rajtuk kívül a végére. Abban bízom, hogy ehhez azért lesz szava a magyar olvasóközönségnek is.”