„A második tisztázandó dolog az, hogy semmilyen ideológiai vagy politikai meggyőződésnek nem rendelhető alá az állampolgárság kérdése. A felfokozott magyar belpolitikai viharokban divat, hogy egynémely erdélyi magyarból díszpintyet kreál a magyarországi média csak azért, mert szerintük az állampolgárságról való lemondás szolidaritást képviselhet valamilyen/bármilyen üggyel. Arról a bús esetről van most szó, melynek során a minap egy sepsiszentgyörgyi újságírónő lemondott magyar állampolgárságáról politikai meggyőződése, a kvótakérdésben szervezett népszavazás miatt. Azok számára, akik ezt valamiféle hőstettnek tekintenék, rossz hírem van. Nem az! Inkább bunkóság: olyasmi, mint például nappal tüntetni azért, hogy azonnal legyen éjszaka, vagy fordítva.
Ugyanis az állampolgárságot felmenők miatt és okán kapjuk-kaptuk vissza, utódaink is ezért kaphatják meg. A magyar családfák megtévedt, bús vadhajtásai ezt a folytonosságot csak megszakítani tudják némi időre, megszüntetni nem. Szerencsére, különben pusztán a politikai divat, netán a sima felelőtlenség foszthatná meg gyerekeinket a választás lehetőségétől. Ezért nem érdemes búskomorságba esni, ha tombolni látjuk a hülyeséget…”