Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Amikor az unokaöcsém először beszélt nekem a pártszervezési terveiről, csak annyit mondtam neki: „Na ne!” Interjú.
„- Hogyan érinti, hogy András rendszerint elképesztő indulattal beszél a baloldalról, eközben barátságos és nyitott a szélsőjobb irányába?
- Az új párttal nyilván igyekezett önálló arculatot kialakítani. Hogy ehhez miért volt szükség részéről a gyűlölködésre, miért volt szüksége a Jobbik felé tett lépésekre, a mai napig nem tudom. De azt gondolom, ez az LMP-n belül sem kapott egyértelmű támogatást, hiszen hamarosan szakadtak. És talán a kétkulacsos politizálása miatt kellett lemondania is. De ezt nem tudhatom biztosan, hiszen nem vagyunk beszélő viszonyban. (…)
- Nagy vihart kavart, amikor Schiffer András a Budaházy-ítélet kapcsán egy szóval nem ítélte el a bűnöst, de kapásból Morvai Krisztina tempójában »szemkilövetőzni« kezdett. Ezzel sikerült összemosnia szándékos terrorcselekményeket a rendőrség szakmai hibáival, ami nonszensz. Hogy érezte magát ekkor?
- Amikor Budaházy kapcsán »szemkilövetőkről« beszélt, egy pillanatig szégyelltem, hogy azonos a vezetéknevünk. De később arra gondoltam, hogy több Schiffer viselte ezt a nevet, akikre büszke vagyok, mint a felejthető dr. Schiffer András, mert a puha gerincűek felejthetőek.”