„A valaha szebb napokat látott Magyar Narancsnak régebb sem kellett a szomszédba mennie egy kis románozásért vagy határontúlizásért, emlékezetes volt például, amikor Miskolc erdélyi származású polgármestere kapcsán a külhoni maffiától féltették az észak-magyarországi várost – meg általában a betelepülőktől, akik az éj leple alatt átveszik a hatalmat azokban az anyaországi közösségekben, amelyeket ellepnek.
És most itt van a legújabb, szerkesztőségi szignóval ellátott szösszenet, amelynek már a címe is hibátlan: A legújabb csodafegyver a migránsok ellen: erdélyi testvéreink; a felvezető ezt még fokozza egy cseppet: Vajon mennyiért góbéskodnak, bocs, korteskednek?
Mindezt megfejelik egy olyan címlapképpel, amely egy kucsmás, nagybajszú bácsit ábrázol szavazás közben. (...)
Az említett lapnál, úgy tűnik, a politikai korrektség jegyében már csak egyetlen népcsoportot lehet büntetlenül megbélyegezni, ilyen lekezelően, arrogáns és sztereotip módon említeni: a »határon túli« magyarokat, különösen a székelyeket, de mindegy is, ezek mind ugyanolyanok.”