TTIPause

„A transzatlanti partnerség létrehozásának brit zászlóshajója zátonyra futott, mert vezetői nagyobb sebességgel és kevesebb óvatossággal haladtak volna a transzatlanti piac felé. Ami azt illeti, a hajótörésben nagy szerepe volt a kapitányoknak, köztük Boris Johnsonnak, aki útközben száznyolcvan fokos fordulatot is vett: a TTIP dicsérete helyett később már kritikát fogalmazott meg. Tette ezt azért, hogy megpróbáljon az utasok kedvében járni, akik a globalizáció hullámverései közepette száguldás helyett inkább a biztonságos elszigetelődésre, a kampányban hangoztatott irányítás visszavételére vágynak. Ők azok, akik úgy vélik, a kereskedelmi megállapodások csak egy szűkebb rétegnek (az Erasmusgenerációnak, a magasan képzetteknek vagy tőketulajdonosoknak) hoznak jólétet.

Érzékelik, hogy a reálbérük nem követte a munkájuk hatékonyságának növekedését és úgy vélik, ebben a TTIP által jelképezett gazdasági rendszer is felelős. És bár tudják, hogy a rövid távú gazdasági hatások fájdalmasak lehetnek, ezt csupán a jó útra térés árának tekintik. Ha a TTIPt az EU és az USA a brit obstrukció ellenére is létre tudja hozni, akkor ez az ár bizony igen magas lehet.”