A humanitárius segítségnyújtás elsődleges

„Amikor a pápát migránsbarátként aposztrofálják, mert a befogadást hangsúlyozza, ez lehet csak egy alapszintű morális-humanitárius buzdítás is, de a pápa megjegyzései közt tudtommal (javítsanak ki konkrét idézetekkel bátran, ha tévedek) nem szerepel olyan társadalmi-politikai koncepció, amely az asszimilációt és az integrációt pontosítja. A befogadás annyi is lehet, hogy a migráns csoportokat nem küldjük vissza »postafordultával« a háborús övezetekbe vagy első biztonságos országként a libanoni/török stb. milliós lélekszámú menekülttáborokba, ahol a higiénikus viszonyok rosszak, és ahol életvitelszerűen nem lehet tartósan kibírni hónapokat vagy éveket, főleg kisgyerekekkel. Hol van itt a szociális és családetika? Vagy az csak a »polgári réteg« privilégiuma? Ezeknek az embereknek az életét a »vezető gazdasági hatalmak« geopolitikája tette tönkre; túl könnyű lenne most lerázni a kollektív felelősséget, vagy ráterhelni olyan államokra, akik a lehető legkevesebb mértékben felelősek ezért (vagy egyáltalán nem).

2. A közhangulat eleve elutasítja a jelentősebb (sic!) számú muszlim menedékkérők csoportjának esetleges megjelenését Magyarországon, tekintettel arra, hogy Magyarország »keresztény ország«. De vajon mi a veszélyesebb Magyarországon az emberek vallási meggyőződésére? Egy erős, más vallású kisebbség, amely talán épp figyelmeztető és ébresztő tényező is lehet egy vallási-kulturális identitását vesztett nép számára? Vagy az a konzumista (és konformista), látszólag csak az anyagi javakban és szórakozásban érdekelt fogyasztói szekuláris társadalom, ahol a szubkulturális formák pótcselekvésként töltik ki az emberek életét, akik teljesen elveszítik ezáltal vallási és szakrális érzékenységüket, egyben érzelmi intelligenciájukat is? Egy magát ateistának valló állam-szocialista hatalom nem volt ilyen szinten káros az emberek vallási meggyőződésére, mint egy Isten iránt érzéketlen agnosztikus-hedonista társadalom.

3. Szinte egyáltalán nem hallom ezt a kitételt: mi van akkor, ha Isten maga engedi a tapasztalt migrációs folyamatot, hogy számon kérjen bennünket emberségről, hitről, evangéliumi elkötelezettségről? Ferenc pápa miben képvisel mást, mint a most szentté avatott Teréz anya? És miben mást, mint a názáreti Jézus? A humanitárius segítségnyújtás és a távlatokban gondolkozó integrációs törekvések közt jelentős különbségek vannak. De előbbi az elsődleges.”