Együtt és 2018: pörgetett választási felkészülés

„Míg tavaly ilyenkor az Együtt kvázi kormányellenzéki pártként tevékenykedett, addig ma már megszólalásaira a rezsimellenesség jellemző. E tekintetben közelebb van a DK-hoz, ugyanakkor esetében nem állnak fenn következetlenségek (vö: Kerék-Bárczy »levél« vagy Eörsi Mátyás-ügy), másrészt Juhász Péter személyében arca és ügye is van ennek a rendszerellenzékiségnek – valószínűleg az erre vonatkozó visszacsatolások is tolták rendszerellenzéki irányba a pártot, Juhász ma kétségkívül az Együtt azonosítható arca.

Az Együtt is küzd azzal a problémával, hogy »zöldberuházásos« módon az Orbán-rezsimben pártot fejleszteni – kezdve a tagtoborzástól egészen a mediális reprezentációig – a megváltozott intézményi és politikai környezet között még az általános nehézségeken túl is nehezebb – hiba lenne kizárólag a taglétszámok alapján megítélni az egyes pártok elismerését.

A hétvégén elfogadott küldöttgyűlési nyilatkozatból kitűnik, hogy a pártalapítvány kereteiben végzett szakpolitikai munka, publikált tanulmányok, a teszteléseikre szerveződött alapítványi konferenciák egy leendő választási program alapjait képezhetik. E téren bár zászlóshajós projekttel a párt nem bír – szemben például az egyedüli ilyennel bíró PM-mel (alapjövedelem) –, de szakpolitikai alaposság tekintetében az ellenzéki oldalon a legrészletesebb 2018-as előkészítési munka zajlik a párt műhelyeiben.  

A párt nyelvezete továbbra is pragmatista politikusi szerepekbe ágyazódik, e téren a társadalmilag érdekes és fontos témákat is kissé »várt és leprogramozott« módon meséli el. A párt állásfoglalása a politika varázstalanítása mellett – azaz a reálpolitika fontossága az illúziók felett – a nyelv varázstalanításával is járt, mely egyúttal egyelőre gátja a párt programjának és politikai gondolkodásának szélesebb körű ismertetésére.

Mivel az Együtt-től populista fordulatot elvárni nem lehet, így ha »képekben« kellene fogalmazni, úgy a párt továbbra is elsősorban a politikai közbeszédet mérsékelt irányba elhúzni akarók, a bizalmat az intézményrendszerbe visszaszerezni akarók, szociálisan érzékeny, de a jogokhoz kötelességeket is rendelő, MSZP-t, DK-t elutasító, antikorrupciós küzdelmet elismeréssel fogadó urbánus, elsősorban a választói csoport szintjén nehezen megfogható középosztálybeli szavazókra hajt. Ennek következtében szervezetfejlesztése is valószínűleg a megyei jogú vagy az annál kisebb, de a 2014-es választások eredményei alapján preferált városokra és Budapestre fog koncentrálódni.”