Milyen (volt) a jó tábor?

Évente több száz gyermek fordul meg táborainkban és év közben sok gyermeket látunk el családi napközi hálózatunkban (amely 2017-családi bölcsőde néven a bölcsődei ellátó rendszer része lesz), illetve sokféle családi-, gyermekprogramot szervezünk intézményeknek, cégeknek. A tapasztalataimat innen hozom.

 

A tábor ma már nemcsak nyári tábort jelent, hanem őszi, tavaszi, téli „tábort” is, vagyis olyan hosszabb (nem 1-2 napos) időszakot, amikor a szülő dolgozik, az iskolás korú gyermeknek pedig nincs iskola. A szülőnek egyébként az a jó tábor, ami a gyereknek is jó. Innentől kezdve egyszerű a táborszervező élete, mert nem a szülő igényeinek kell megfelelni, csak a gyermeknek. A gyerek közönség őszinte, látványosan tud unatkozni, ha valami nem tetszik neki és legalább ennyire tudja élvezni a programot, ha az neki való.

 

A jó táborok élménypedagógiai alapokon nyugszanak, a foglalkozásvezetők nagy része pedagógus. A szakmaisághoz hozzátartozik (bár sajnos nem evidencia) a törvényi kereteknek való megfelelés is. A táborszervezés mögött költségviselő szervezet kell, hogy álljon, a foglalkoztatásnak szabályosnak kell lennie. Számlát kell kiállítani, ne márt, ha a szervezetnek van felelősségbiztosítási szerződése. Sok ilyen nonprofit vagy civil szervezet alapcél szerinti fő tevékenysége: gyermekek napközbeni ellátása. Jellemzően női mikro-, és kisvállalkozások.

 

A törvényi, pénzügyi kereteknek való megfelelést azonban nem érzi minden táborszervező magára nézve kötelezőnek vagy nincs annak tudatában, hogy ennek meg kell felelnie és sajnos a szülők sem kérik, várják, tudják, hogy ezt számon kérhetik a táborszervezőtől.

 

A klasszikus „tábor” kifejezésen az iskola csak a nyári tábort érti, ami általában 1-2 hetes és az iskolai tanár/tanító szervezi vagy az iskola nevében vagy az iskolai alapítvány vagy nem ritkán a saját nevében. Vannak egyéni vállalkozó pedagógusok. A legtöbb pedagógus azonban, aki költségviselő szervezet nélkül szervez nyári tábort, talán nem is tudja, hogy az állásával játszik, ha valami nagy baj történik egy gyerekkel… márpedig a baj megtörténhet akkor is, ha a szülő fogja a gyerek kezét. Sok szülő nem teszi szóvá, nem kéri el a számlát, örül, hogy egyáltalán szervez az „iskola” nyári tábor.

 

Az a tábor, amelyik legális, nagyobb eséllyel bejelentett (a gyermekvédelmi törvény csak az ÁNTSZ-t nevezi meg ellenőrző hatóságként) és így biztonságos is. Sok szülő nem is kérdez rá, nem tudja, hol nézzen utána, hogy a tábor bejelentett-e? Ha a tábort bejelentették, akkor a területileg illetékes ÁNTSZ kiállít egy igazolást erről, amit a táborszervezőnek a tábor helyszínén be kell mutatnia ellenőrzés során. Ha nem tud a táborszervező ilyen igazolást felmutatni a szülő kérésére, akkor az a tábor nem lehet biztonságos...és még a tábori programokról, játék-, sporteszközökről nem is beszéltünk.

 

A tábor minőségében a legfontosabb szempontok tehát szerintem a következők:

1. szempont: a jó tábor legális.

 

A dolgozó szülők akkor csinálják jól, ha a nyári szünidőben igyekeznek kivenni a szabadságukat és nem ritkán már februárban tervezik a nyarat. Szokták emlegetni a nagyszülőket is… a magyar családokban az a jellemző, hogy vagy nagyon idősek a nagyszülők vagy még maguk is aktív munkavállalók. Tehát a „menjen a nagyihoz nyáron a gyerek” a legtöbb családban nem opció.

 

A munkáltató, ha meg tudja oldani, igyekszik segíteni a családos dolgozónak a nyári szabadságok kiadása során. Vannak már olyan cégek is, akik céges táborokat, gyermekfelügyeleti alkalmakat, gyerekprogramokat szerveznek a dolgozók gyermekei számára. Ilyenkor általában nem saját alkalmazottakkal, hanem szolgáltató céggel vagy partner nonprofit/civil szervezettel együttműködve szervezik meg a céges tábort napközis tábor jelleggel.

 

Az önkormányzatoknak van napközbeni ellátási kötelezettségük a dolgozó szülők felé a nyár folyamán is. Az önkormányzati fenntartású táborok díja kedvezőbb, de jellemző a zsúfoltság, egyéni figyelem hiánya. A települési általános iskolák pedagógusait osztják be, kérik fel erre a feladatra plusz jövedelem biztosításával. Attól még lehetne egy tábor jó, hogy az önkormányzat tartja fenn (szervezi), de sajnos általában nem jók az önkormányzati táborok. A pedagógusok fáradtak, alulmotiváltak.

 

Szép feladat gyerekek számára a vakációban programokat szervezni. Pedagógusként hálás feladat is, mert nem iskolásan tanítani sokkal jobb, mint iskolásan. (Mostanában már egyre többen tudják, mi a tapasztalati tanulás). A szépsége mellett azonban nagy felelősség is. Sokszor meglepődöm, hogy olyan gyermeket szeretnének ottalvós táborba hozni, aki még sohasem volt távol a szüleitől és maguk a szülők akadályai a gyerek önállóság útján való elindulásának, mert nincs szoktatás, fokozatosság. Esetleg a táborba érkezés után bepakolnak helyette a szekrénybe, esténként telefonhoz hívják (felhívhatta volna őket, de esetleg annyira jól érezte magát, hogy el is felejtette). Ha valami probléma van, a távolból azzal szeretnék elősegíteni a megoldást, hogy a gyerekekkel lévő pedagógust hívják telefonon, … ahelyett, hogy megbíznának benne.

 

A táborszervezés szakmai és emberi erőforrás (jut-e elég pedagógus, felnőtt a gyerekekre) része az, ami látható a szülők számára. Gyakran találkozom azzal, hogy valakik tábort szerveznek, de nincs megadva cégnév csak egy e-mail cím vagy telefonszám. Ilyenkor a szervezet lenyomozhatatlan, nem lehet tudni, hogy szervezett-e egyáltalán tábort, kik a munkatársaik, stb.

 

2. A jó tábor magas szakmaiságú, nem gyerekmegőrző, hanem játszva tanító műhely, ahol a szülő megbízik a pedagógusok értékítéletében, döntéseiben.

 

Az utóbbi időben több helyen (pl. Közép-Kelet-Európai Rekreációs Társaság) beszélgettem táborokról táborszervezőkkel, szülőkkel. A táborszervezőkkel való beszélgetések során arra jutottunk, hogy a gyermekvédelmi törvényben a táborszervezésre vonatkozó részt érdemes lenne szakmai körökben megbeszélni és ajánlásokat megfogalmazni egy későbbi törvénymódosításhoz. Az indokolta ezt, hogy jelenleg nem kell a táborszervezőnek pedagógusnak lennie, a cég akár kazángyártással is foglalkozhat, ha a tevékenységei közé felvette a gyermekek napközbeni ellátását.

 

A másik jelenség, hogy táboros hirdetési portálok jó pénzért hirdetik a szervezők által ajánlott táborokat. Ezt teljességgel szakmaiatlannak tartom. Ha valaki pénzt fogad el valakitől, hogy ajánlja a termékét, szolgáltatását, akkor nem szakmai ajánlásról van szó. A napközis táboroknál érdemes nem google találat alapján választani, hanem környéken lakó ismerős, szülőtárs, iskola ajánlása alapján dönteni. A napközis tábor legfontosabb jellemzője: közel van. A napközis táborokban lehet ismerkedni és nem hátrány, ha esetleg később is tudnak a barátok találkozni. Az ottalvós táborok már életkorhoz kötöttek. Nem lehet pontosan megmondani, hogy hány éves kortól ajánljuk az ottalvós táborokat, az viszont biztos, hogy szoktatni kell a gyerekeket az ottalvásra. Ha még nem megy vagy sohasem próbáltuk, ne tegyük ki a gyermeket se, magunkat se ekkora stressznek. Ha jó időben jön egy ottalvós tábor, a gyermek felnőtté válásához kaphat olyan tapasztalatokat, municíókaz, amik végig kitartanak.

 

 

 

A szülő írásos hozzájárulása a táborban való részvételhez szintén fontos. Ha a szülőnek kifogása van a biztonsággal, programokkal, étkezéssel kapcsolatban csak akkor tudja érvényesíteni ezt, ha kapott nyugtát/számlát, amire hivatkozni tud (nem elég a nyilatkozat). A kifogásokat először célszerű a gyermekjogi képviselőnél jelezni (területi illetékességük van) és ha komolyabb a probléma, akkor a Fogyasztóvédelmi, Munkaügyi Felügyelethez fordulni.

 

 

A kisebbekkel kapcsolatban: az óvodák, bölcsődék nyáron általában 4-6 hétre zárva tartanak, ilyenkor mennek el szabadságra a dolgozóik. Vidéken rosszabb a helyzet, mert nehezen/nem megoldott a helyettesítő óvoda, bölcsőde a távolságok miatt. Nagyobb városokban van kijelölt helyettesítő intézmény, ahová a szülők vihetik a gyermekeiket.

 

A családi napközik rugalmasabbak, általában kevesebb az olyan időszak, amikor nem fogadnak gyerekeket. Nyáron, ahol a tárgyi feltételek (épület, udvar, elhelyezkedés) adottak, szerveznek tábort közösséghez szokott gyermekek (tehát eddig leginkább óvodásokról, kisiskolásokról van szó) számára.

 

Év közben érvényes a családi napköziben történő ellátásra, hogy a dolgozó szülő egyikének munkáltatója adómentes juttatás keretében támogathatja a dolgozót, úgy, hogy átvállalja a gyermek térítési díjának egészét/egy részét. Ilyenkor a szolgáltató (családi napközi) a cég nevére állít ki számlát, ami a cég oldalán költségszámlaként jelentkezik. Erről szóló cikkek, pl:  http://www.piacesprofit.hu/kkv_cegblog/a-bolcsode-is-lehet-adomentes-juttatas/, http://www.csaladhalo.hu/cikk/hatter/csaladi-napkozi-adomentes-beren-kivuli-juttatas-resze-lett).

 

Sok munkáltató, munkavállaló még mindig nem ismeri ezt a lehetőséget, pedig a kisgyermekes dolgozóknak és munkáltatóiknak megkönnyítené a munka-család összeegyeztetését és eléggé költséghatékony is.

 

A szülők biztonságos környezetet-, jó programokat-, megfelelő étkezést biztosító táborokat keresnek. Nem fontos nekik a legalitás. Fontos a szülők számára a szakmaiság, de inkább azt keresik, ami a gyermeküknek tetszik. 

 

A 6 éves kor alatti gyerekeket nevelő dolgozó szülők nem ismerik eléggé saját lehetőségeiket és így nem is tudják erre felhívni a munkáltatók figyelmét. Érdemes lenne pedig a nyári napközbeni ellátás lehetőséget kiterjeszteni az iskolás gyerekek esetében pl. a nyári szünetre is. A nyári szünetben ez a lehetőség a szülők anyagi megterhelését nagy mértékben könnyítené meg, olcsóbbá tenné az olyan táborokat, amelyeket valódi cégek, valódi felelősségvállalással szerveznek. Ez eredményezhetné a fekete táborok/gyermekfelügyeletek megszűnését, bezárását is.

 

A hosszú távra tervező cégek HR-esei tudják, hogy a legjobb befektetés a saját dolgozóba való befektetés. A társadalmi felelősségvállalást a saját dolgozóikon (pl. gyermekét egyedül nevelő szülő, nagycsaládos) is elkezdhetik. 

Erdeiné Csepregi Zsóka ügyvezető, programvezető
Napközis táborok Budapesten
Falusi tábor a Tisza-tónál