Merkel spárgája

„Minél inkább közeledik a 2017-es választási év, minél jobban megszilárdulnak az AfD sikerei, minél inkább eltávolodik Merkeltől az SPD, annál inkább nő a CDU-n belüli nyugtalanság. A mandátumukat féltők CSU-ból és saját soraikból érkező kritikái nyomására Merkel menekültpolitikájának korrektúráját követően immáron nyilvánosan is kimondta: előfordultak hibák. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elhatárolódott volna tavaly őszi döntéseitől és azóta is vallott meggyőződésétől. Merkel önkritikája arra vonatkozott elsősorban, hogy hogy előtte túl sokáig hagyatkozott a Dublin-rendszerre. A társadalom elidegenedésétől való félelmet azonban továbbra sem érti meg.

A kancellár továbbra sem akar hallani arról, hogy felső határt szabjanak a Németországba befogadandó menekülteknek, mint ahogy azt a CSU követeli. Mindezt annak ellenére, hogy a két testvérpárt álláspontja nem is áll annyira távol ebben egymástól. Merkelnek még mindig nincs elég nagy szüksége arra, hogy Seehofert győzni hagyja.

Merkel 2017 ősze után csak akkor maradhat kancellár, ha az unió, amely ezt a nevet ki is kell hogy érdemelje, ismét a Bundestag legerősebb ereje lesz, és talál egy pártot a balos táborban, amely szívesebben kormányozna a CSU/CSU-val, mint hogy tagja legyen egy piros-zöld-vörös koalíciónak. Az ehhez szükséges spárgája előkészítéseként Merkel még jobban tisztázni szeretné a német nép – feltételezem, beleérti majd ebbe a CSU-t is – számára menekültpolitikája irányát, céljait és alapvetéseit. Nem csak Münchenben félnek attól egyesek, hogy sikerrel jár, egészen más következményekkel, mint ahogy azt remélik.”