Németországban egyre inkább érzik, hogy a rendszer hanyatlóban van. A modern Németország politikai bázisa összeomlóban van.
„A Berlinben tartott tartományi választásokon az establishment pártok, habár a legtöbb szavazatot szerezték, azok birtokában mégsem képesek többségi kabinet alakításával ellenzékbe küldeni a mögöttük nem sokkal végző baloldali, illetve menekültellenes pártokat. A választási eredmények a világgazdaság már Németországban érzékelhető strukturális változásait, egy gyengülő nemzetközi pénzügyi rendszer estleges újbóli összeomlását jelezhetik, írja George Friedman a Geopolitical Futures honlapján közölt elemzésében.
»Németország a világ negyedik legnagyobb gazdasága, a legnagyobb Európában, (…) és az európai stabilitás megalapozója. Amennyiben Németország meggyengül vagy destabilizálódik, Európa is veszít erejéből, és nem merészség azt állítani, hogy Európa erejének csökkenése következtében a világ is meggyengülhet«, írja a szerző elemzésének bevezető soraiban.
A minapi berlini tartományi választásokon a Szociáldemokrata Párt (SPD) a szavazatok alig több mint egyötödét szerezte meg, míg a német kancellár, Angela Merkel pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) a voksok 17,6 százalékát gyűjtötte össze. A Baloldalt (Die Linke) és a Zöldeket a szavazók mintegy 30 százaléka támogatta (a két párt között fele-fele arányban oszlottak meg a voksok), míg a migránsellenes Alternatíva Németországért (AfD) 14 százalék körüli eredményt tudhat a magáénak.
Az írás rávilágít, hogy az AfD, illetve a relatíve legtöbb szavazatot szerzett SPD között mindösszesen 7,4 százalékos volt a szavazatarány-különbség, valamint ezen a terjedelmen belül három további képviselői mandátumot szerző politikai erő található. (...)
A berlini tartományi választások eredményeit elemezve megállapítható, hogy a baloldali pártok ereje nem a migráció-pártiságukból fakad, írja a szerző, hiszen »az nem segít sokat rajtuk, ha egyáltalán bármit is segítene”. A cikk szerint relatíve jó választási eredményeiket megszorításellenes álláspontjuknak köszönhetik. A választópolgárok úgy vélik, a megszorításokat ellenző politikai erők felismerték, hogy »a jelenlegi helyzet nem maradhat fent tovább. Azt is gondolják, hogy ezek a pártok nem lehetnek a nagy pártoknál rosszabbak«.
Zárógondolatként Friedman azt írja, Németországban egyre inkább érzik, hogy a rendszer hanyatlóban van. »A gazdaság megrendülését a világ legjobb pénzügyi elemzői tapasztalják: az átlagos emberek, akik a megélhetésért és a csekkek kifizetéséért dolgoznak. A modern Németország politikai bázisa összeomlóban van, és csakúgy, mint Nagy-Britanniában a Brexit kapcsán, ezt is majd úgy hessegetik el, mint a felelőtlen munkásosztály tevékenységének következményét«.”
Igen, most. Íme Európa vezető országának kormánypártja, a világ egyik legrégebbi politikai tömörülése és annak kongresszusa. Francesca Rivafinoli írása.
Sőt, egy helyi török szervezet vezetője arra figyelmeztetett, hogy az idegenellenes incidensek és a politikai feszültségek egyre inkább biztonsági kérdéssé válnak.
A Merz-kormányzat látványosan igyekszik valamiféle pozitívummá keretezni a katasztrofális hírt.
Ekkora cirkuszt akkor csinál az uralkodó, ha fogytán a kenyér.
Mindenki előtt leégette magát a német kancellár, kérdés nélkül kifütyülték.
A német kancellár turnézni indult, hogy kis népszerűséget szerezzen, de az ellenkezőjét sikerült elérnie.
A Tisza Párt „történelmi felhatalmazása” gyors cselekvéseket igényel Zárug Péter Farkas szerint, de megvan rá az esély, hogy egy demokratikus „béna kacsává” válik.
Vastag bőr.
