„Még az a korábban hangoztatott kormányzati cél is másodlagossá tud válni, hogy minél hamarabb és a lehető leghatékonyabban hívjuk le az uniós pénzeket. Pedig pont egy éve az volt a célkitűzés, hogy jövőre már e ciklus forrásainak nagy részére legyenek lekötött projektek. Okkal merül fel tehát a kérdés, hogy az egyes nagyberuházások szempontjából a racionalitás, a hasznosság, a nemzetgazdasági indokoltság számít inkább, vagy éppen az, hogy általa melyik kormányon belüli érdekcsoport tudja a források nagyobb szeletét magához ragadni.
A nagy taktikázásban számos olyan faktor előkerült, amit még az erős miniszterek sem tudnak befolyásolni. A legnagyobb kockázata az effajta manőverezésnek mégis az, hogy ezek a kérdések óhatatlanul politikai jelentőségűekké válnak, különösen a választások előtt két évvel. A miniszterelnök nyilván nemcsak a források lehívását és az üzletek megkötését várja el az embereitől, hanem azt is, hogy ha már költenek, az számára is legyen hasznos – politikailag. A csatározó feleknek ebből a szempontból is érdemes értékelni a fejlesztési projekteket, különben ők maguk is parkolópályán találhatják magukat.”