Volt olyan megfontolás, hogy mivel már akkor lehetett érezni, az ő székük inog, ezért is szólt be azoknak a kormányoknak bátrabban? Arra játszottak, hogy úgysem kell majd velük számolni hosszú távon?
Én nem voltam ennyire szofisztikált. Nem ennyire vegyes mozgatórúgók mozgattak, nem így gondolkodtam. Nekem van egy alapfilozófiám, amit sokan támadtak, sokan meg elismeréssel fogadtak. Főleg egy ilyen időszakban, amikor a külpolitika minden eddigihez képest különböző, a kihívások mérete miatt a diplomáciai finomkodásokat mindenki lerúgja magáról, és direkt módon elmondja, amit gondol. Egy ilyen időszakban a külpolitikusnak az is a feladata, hogy ne engedje, hogy mindenféle képtelen dolgokat hordjanak össze mindenfajta válasz nélkül az adott országról.”