A feláldozható

„Meglehet, Mengyi Roland fideszes országgyűlési képviselő annál is nagyobb bajban van, mint ami a hírekből kiolvasható. Nem megfeledkezve az ártatlanság vélelméről, feltételezhetjük, hogy kerülnek még napvilágra olyan információk, léteznek még olyan lehallgatási jegyzőkönyvek, amelyek megerősítik a gyanút: a Voldemort nagyúrként emlegetett politikusnak több köze van az uniós pénzosztáshoz kapcsolódó botrányhoz, mint hogy egyesek galád módon visszaéltek a nevével. A 168 Óra tényfeltárása és a belső vizsgálatok, eljárások még sok érdekes részletre fényt deríthetnek. A Modellprogram a szociális szövetkezetek hálózatosodása érdekében néven futott, félmilliárd forintos keretösszegű program elbukott, s azóta menesztették a kiíró Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárát, Köpeczi-Bócz Tamást. Az ügyben folytatott nyomozás során keletkezett, titkosítás alól feloldott lehallgatási jegyzőkönyvek kirívó lenyúlási kísérletről tanúskodnak: a rendelkezésre álló keret 90 százalékára (!) tették volna rá a kezüket az elhangzottak szerint arra illetéktelenek. Nem tud nem eszembe jutni Lánczi András ennek kapcsán: ami itt kirajzolódik, és amit az ellenzék és a felmérések szerint a kétharmados többség korrupciónak lát, talán az is csak a Fidesz kormányzása, egy politikai koncepció megvalósítása? Másként: ami fent van, az van lent is.

Ahogy utaltam rá, Mengyi Rolandnak a fentieken túl másért is van oka aggódni. Amikor egy kormányt, egy rendszert – legyen az demokratikus vagy autokratikus – körülfon a korrupció gyanúja, a hatalom csúcsain gyakran felvetődik az előremenekülés stratégiája. Kommunikációs fogásnak sem utolsó, ha jól kiválasztott ügyekben, jól kiválasztott célpontok ellen harcot indítva megkezdődik a saját sorok megtisztítása. A látszat fenntartásához pedig valódi áldozat is kell. Mengyi ideális alany, ha feláldozható fideszest keres valaki a hatalom köreiben: se nem túl jelentéktelen, se nem túl befolyásos. Borsod megyei egyéni képviselőként fontos szereplője a helyi közéletnek, de nem tartozik az országosan ismert, élvonalbeli politikusok kasztjához, bukásából nem lenne kormányválság. Persze a jegyzőkönyvek alapján nem kizárt, hogy ő »csak« közvetítő volt a hatalom legfelső körei felé, ám rendszereken átívelő gyávasága miatt a magyar igazságszolgáltatás ezt a régiót sohasem, egyértelműbb gyanú esetén sem karcolgatja.

A korrupciót tekintve a Fidesz-kormány lassan utoléri a nagy elődöket, az MSZP-t és az SZDSZ-t. Ezt ma már a kormánypárti hívek jelentős része sem vitatja. Konkrét büntetőjogi gyanú megfogalmazása nélkül is világosan kirajzolódik, hogy az uniós pénzek felhasználása leginkább a korrupciós költség miatt nem segítette kellőképpen az ország felzárkózását, s kormányközeli üzleti körök minden olyan üzletághoz igyekeznek a legváltozatosabb és leggátlástalanabb eszközökkel hozzáférni, ahonnan pénzt, nagyon sok pénzt lehet kiszivattyúzni. A magánérdeket szolgáló jogalkotás, a titkosítási mánia is ezt a célt szolgálja. A cigányok felzárkóztatására szánt pénzek köddé válása még a hagyományos, fapados módszer szerint zajlott, ám a fideszesek kreativitásban már tönkreverik a szocikat: az állam számára előnytelen letelepedésikötvény-üzlet, a tökélyre fejlesztett vagyonnyilatkozati és offshore-bújócska vagy a közműszolgáltatók pénzét megcsapoló auditáló cég szárnyalása – a háttérben Rogán Antal alakja sejlik fel – felettébb leleményes konstrukciók. Igazán eredeti tőkefelhalmozás. A módszereket akár szabadalmaztatni is lehetne.

Ezen a pályán viszont már csak azok fociznak, akik nem áldozhatók fel súlyos politikai következmények nélkül.”