Az Állatok maszkabálja két jól elkülöníthető részre osztható, a németjuhász nyomozására ahol Christievel és Arthurral csak felületesen ismerkedünk meg a jelenben, de annál jobban bemutatja a múltjukat, és a hozott hiedelmeiket, érzéseiket. A cselekmény itt picit döcög, mert a detektíves vonalat folyamatosan megszakítja Arthurék élete, így a szöveg többször elkalandozik, mielőtt ők is belekerülnének az események középpontjába. De ez kevésbé gond, mert így jobban megismerjük ezt a két karaktert és a motivációikat a regény második felére, ahol már ők kapják a nagyobb szerepet.
A regény második fele szintén egy jól bevált sablon bedobásával kezdődik: egy csapat fiatal kibérel egy házat a semmi középen, hogy megünnepeljék a Halloweent, de egyre kevesebben vannak, és a gyilkos biztos, hogy köztük van. Tipikus 90-es évekbeli tinihorrorra számítottam, de a szerző itt is nagyszerűen játszik az antoropomorfizált karakterek és a tinihorror toposz archetipikus karaktereinek tulajdonságaival, így nem lesz unalmas, sőt: néha kifejezetten vicces jeleneteket kapunk, annak ellenére, hogy a vérengzés sem marad el.
A regényt lezáró csavar sajnos részben kitalálható, de a történések pontos körülményeit ki nem találtam volna, így meglepettem és lelkesen tettem le a könyvet. A regény zárlata számomra picit túlmagyarázott és túlírt, de azt hiszem, ez megbocsájtható. Az Állatok maszkabálja végeredményben egy tipikus nyári, strandolós olvasmány, ami könnyed, gyorsan olvasható, de mégis élvezetes a szöveg. Rengeteg popkult utalás van benne, és sok tényleg okos ötletet épített bele Jandácsik, így bár a világmegváltó élmény elmarad, de végig jól szórakozunk.
*