Viszont annyi a szeretnivaló lehetőség – megosztott autók, megváltozik a nagyvárosi táj: szélesebb járdák, több utcai növény és fa, több kerékpár-sáv és utcai berendezés. Megfizethető árú lakóépületek, zöld terek, boltok és iskolák építhetők az okafogyottá vált garázsok és parkolók helyén. Jó irányba alakulnak át az adók is: búcsút inthetünk a gázadónak, parkolási bevételnek, jogosítvány-költségeknek, közlekedési bírságnak… Bővül az energiahálózat, csökkennek a káros környezeti hatások.
Újra kell csinálni a kapitalizmust. Mivel sok munka megszűnik, kikerülhetetlen, hogy nyissunk a jövedelemegyenlőtlenségeket minimalizáló igazságosabb rendszer felé. Egy olyan világban, ahol a legtöbb munkát gépek végzik, ideje lesz bevezetni az általános alapjövedelmet.
Ha egy város vagy egy ország megpróbálja lassítani a folyamatot, több másik lép a helyére. Nem számít, mennyi ideig tart a küzdelem és az átállás, a végén úgyis az önvezető autókat választjuk, hogy ne legyen évi 38 ezer amerikai, világviszonylatban pedig 1,25 millió halott, sokmillió sérült (plusz a szenvedés és a gyógyítási költségek) közlekedési balesetek miatt. Önmagában ezért is megéri átállni, jó tervezéssel viszont élhetőbbek lesznek a városok és a bolygó.”