Felvilágosította a Fidesz Magyar Pétert: elbújhat a tiszás szégyenében
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
Volt egyszer egy harmadik Orbán-kormány, amely a népszerűségi rátája néhány hónap alatt történő drasztikus csökkenését észlelve gondolt egy merészet, és fejest ugrott a marketing alapú kormányzás medencéjébe.
„Az egykor szebb napokat is látott, a neoliberalizmus oltárán minden hitelességét feláldozó, magát mégis rendre baloldalinak maszkírozó MSZP és a mostanára jócskán megkopott 1968-as dogmák további fokozásával egyre inkább perifériára szoruló liberális szatelitszervezetek (DK, MOMA, Együtt, Liberálisok, a Schiffert immáron nélkülözni kénytelen LMP etc.) lába alatt – hőérzékenység ide vagy oda – ezzel igencsak forróvá vált a a talaj. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az ellenzéki oldal álbaloldali-liberális platformjának helyzete immáron újra a macska és a forró bádogtető viszonylatában határozható meg. A tűzoltást persze el lehetett volna végezni, ha a polkorrekt berögződéseket egy időre legalább sutba vágva meghallják az új idők új dalait – vagy legalábbis nem tévesztik szem elől, hogy még a saját szimpatizánsaik többsége sem örvendezne annak, ha a Balaton Sound-on belátható időn belül burkinis hölgyek vagy muzulmán hitszónokok tanítanák morálbólszabadelvű honleányainkat.
A magát baloldalinak nevező ellenzéki formációk azonban ehelyett atomjaikra látszanak széthullani. Az hagyján, hogy nem sikerült közös álláspontot kialakítani a migránsok kötelező, Brüsszelből vezérelni kívánt elosztásával kapcsolatban – mindezt azzal fejelték meg, hogy a Monty Python vásznára kívánkozó különböző megoldásokkal rukkoltak elő a népszavazáson való felelős baloldali magatartást kommunikálandó. Az MSZP gyakorlatilag bojkottra szólított fel – ám rafinált módon oly’ eminensen igyekszik kerülni a bojkott szó használatát, mint egyszeri Werner Faymann a kerítés elnevezést. A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció szintén azt javasolja, hogy szimpatizánsaik inkább telepedjenek le foteljeikbe az Izaura TV múltidéző szappanoperáinak megtekintése céljából, de semmiképpen se járuljanak hozzá a Nemzeti Együttműködés Rendszere által celebrált népszavazás érvényességéhez. Bokros Lajos argumentációja is hasonló húrokat penget: olvassanak inkább Hayeket vagy Friedmant, de a golyóstollaikkal ne merjék legitimálni a kormány népszavazási kérdését a lánglelkű demokraták. Az Együtt szintén a távolmaradás mellett érvelt, de azért a menekültekkel való szolidaritást tanúsítandó telestencilezte a Szíria Népe Front matricáival a kormányzati plakátokat. Fodor Gábor, a nagyjából ezer főt mozgósítani képes egykori SZDSZ-es nagyágyú (napjainkban a Liberálisok pajzsra emelt bölcs vezére) ezzel szemben arra buzdít, hogy mondjanak igent a migránsok kötelező befogadására. Nem így a TASZ, aMagyar Kétfarkú Kutyapárt vagy a Helsinki Bizottság: szerintük ugyan mindnyájunknak ott kell lenni, de érvénytelenül kell szavazni – tessék inkább feltartott középső ujjat pingálni a szavazólapokra, és eljön a tejjel-mézzel folyó emberjogi Kánaán.Ezek után tegye fel a kezét, aki még ki tud igazodni a baloldal nagy Minótaurosz-barlangjában…
A magam részéről egyik oldal Bólogató Jánosa sem kívánok lenni, mégis tennék egy arra vonatkozó halk javaslatot, hogy menjünk el az októberi népszavazásra, és minden forrófejűséget mellőzve, mindent megfontolva és meggondolva mondjunk nemet a kötelező kvótára…”